People need People

[szigdhann]

Annyira nehéz bízni az emberekben. Főleg azokban akikben egyszer már csalódtál. Azokban meg legfőképp akikben többször. És bármennyire is szereted, bármennyire is akarsz bízni, egyszerűen nem megy. Fáj. Benned sose kellett kételkednem. Benned mindig megbíztam. Talán előtted nem is ismertem olyan embert, aki mellett ennyire biztonságban érezhettem volna magam. Hiányzik. Annyira rossz érzés, mikor száz ember körülvesz, akiket szeretsz, mégis egyedül érzed magad. Egyedül mert az az egy ember nincs ott, akire abban a pillanatban szükséged lenne.

[cry-baby-69]

Megszoktam.De attól még ugyanúgy össze török minden alkalommal…

[thegoodvybe]

[ezcsakletudozottboldogsag]

“Mert benned van valami, amit még elmagyarázni sem tudok.”

[az-elet-ironiaja]

Miért kell hogy minden ennyire kurva bonyolult legyen?

[csuklorairtkezdobetuk-blog]

“Imádom ahogy nevet”

— (via fuckin-feelings)

[a-kaosz-istene]

“Szeretem a szemeid. Nem csak a színük miatt, nem is amiatt ahogy csillognak, hanem azért ahogyan látsz engem velük.”

— Alexander Levin

[boldog-vagyok-el-ne-hidd]

X: Hogy vagy?

Én: Őszintén? Fogalmam sincs

[a-kaosz-istene]

“… Mert a végén nincs szükséged semmi másra, csak valakire aki felmelegít s segít elfelejteni milyen rideg is tud lenni ez a világ.”

— Alexander Levin

[elnyomottcigicsiikk]

Elfáradtam, vagy csak már untat minden harc

[mindenfalegyajto-deactivated202]

Megérintetted a szívem, a lelkem.

Megváltoztattad az életemet és az összes célomat.

[a-kaosz-istene]

“Félelmetes, hogy milyen könnyedén a függőjévé tudok válni minden olyan dolognak, ami éreztet velem bármit is.”

— Alexander Levin

[adrianlzro]

[kinemmondottszeretlekek]

nem akarlak téged is bántani

[idezetek-minden-mennyisegben]

“Meg kell értened, hogy vannak dolgok… amiket nehéz elfelejteni.”

- Stephen King

[szigdhann]

Lélektörés

Napok óta úgy érzem,

Megrepedt a lelkem,

Apró kicsi darabkáit,

Szétszortam a kertben,

De te drága jó lélek,

Összeszedted csendben,

Vigasztaltál, azt mondtad,

Mostmár minden rendben.

Szomorúság, szeretet,

Jelent meg szemedben,

S a fájdalom könnyára,

Arcomra le cseppen.

Lelkem apró darabkáit,

A zsebedbe tetted,

Aztmond hogy bármi áron,

Őket te megmented.

Elszánt voltál, s komoly nagyon,

Oh én drága szentem.

Én csak ültem, mosolyogtam,

reád szépen csendben.

Azt kívántam szavad mindig,

A fejemben csengjen,

Tőlük úgy éreztem mintha,

Fenn járnék a mennyben

De rádöbbentem lélek nélkül,

Nem szabad itt lennem,

S egyszer minden mi boldogság,

Megszűnt lenni bennem.

Lelkem apró darabkáit

Szétszortam a kertben,

Búcsúzóul szívem dalát,

Ajkaidra kentem.

/saját/

[csokodbafulladni]

“Minden okos nő tudja, hogy semmiféle olcsó nővel nem kell versenyeznie.”

—