I. 92
Azt vettem észre, hogy ha nagyon akarok valamit, de úgy görcsösen, akkor elrontom, mielőtt elkezdődne. Fantáziálok, túlgondolom, elképzelem, elvárom, aggódok, kételkedek. Ahelyett, hogy hagynám… had menjen minden magától.
Pontosan nem értem itt mi siklott ennyire félre. Nem értettük meg egymást, talán nem is akartuk igazán. Félrekommunikáltunk, és úgy éreztük, hogy a másik bántani akar minket. Pedig aztán lehet éppen egymás számára a világot jelentettük. Emiatt szeretnék bocsánatot kérni, én soha, semmilyen formában nem akartalak bántani. Nekem te voltál a mindenség. Szerettem volna azt éreztetni veled, hogy te vagy a szerelmem, de ezek szerint nem sikerült.
Bocsánatot kérek, ha néha túlaggódtam a dolgokat, és rákérdeztem dolgokra. De… ez vagyok én. Ezzel sem akartalak bántani. Bocsánat, hogy megosztottam a tumblis közösséggel az érzéseimet, de éppen nem voltál nekem, valahol muszáj, volt kiadjam magamból a dolgokat, amik bennem maradtak.
De itt elég is lesz a sajnálkozásból.
Belátom, hogy ez nekünk nem menne. És nem amiatt, mert nem illünk össze. Hanem, mert nem akarod. Ha két ember szeretne együtt lenni, akkor tesznek a kapcsolatukért, bármennyire is nehéz, vagy fájdalmas.
Mikor megmutattam neked a leveleket, és semmi pozitív reakciód nem volt rá… tudtam. Tudtam, hogy ez sohasem lehet jobb. Egyszerűen csak az utolsó pillanatban is harcoltam értünk, mert nekem te jelentettél mindent. Kemény munkával lehetett volna ebből boldogság is akár… de odáig már nem merészkedtél. Megértelek, így is lehet dönteni. Én is csak még egy esélyt szerettem volna adni nekünk, de újra sikerült darabokra cincálni, az amúgy is gyengén összeragasztott szívemet.
Elvileg nincsenek véletlen találkozások az életben. Valaki vagy teszt, vagy büntetés, vagy ajándék. Szerintem te mindhárom voltál egyben.
Egy teszt voltál, mert rákellett jöjjek, hogy a szívem bármennyire is szeret téged, ez sohasem fog működni. Tesztelve lett az akaratom, belátásom talán.
Büntetés voltál… hm. Talán azok miatt a fiúk miatt, akiket én bánthattam meg. Elfogadom ezt is, hiszen megérdemlem.
Ajándék voltál, mert megmutattad mire van szükségem. Olyan önbizalmat adtál nekem, hogy végre én is elhiszem magamról, hogy csinos vagyok, elhiszem, hogy sikerülhet egy munka. Neked köszönhetően szavak nélkül is tudom, mi az a szerelem. Sokkal jobban becsülöm az emberekkel eltöltött időt. Köszönettel tartozom, mert miattad elkezdtem küzdeni az álmaimért, teszek értük, és kitartok, ahogy csak lehet. Talán… ez indít el a helyes irányba. Kitudja még.
Iszonyat fájdalmas beismernem, de nem szerethetlek tovább. Nem foglak többet visszaengedni az életembe, és szépen lassan igyekezem lezárni ezeket a leveleket neked. Mert amíg írok őket, mindig a fejemben leszel. Pár dolog már változott. Eddig szerettelek, és vissza akartalak kapni.
Még mindig szeretlek, de már nem szeretnélek visszakapni.
