Van mégegy ilyen szar család, mint a minek?
seen from United States

seen from Netherlands
seen from United States

seen from China

seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from Netherlands

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from Norway
seen from Ghana

seen from United States

seen from Greece
seen from United States

seen from Russia
Van mégegy ilyen szar család, mint a minek?
Olyan bátyám szeretném hogy legyen aki megvéd és aki szeret nem olyan aki leszar és mindenbe beleköt
De ez csak álom marad
Bátyám - a tipikus fiú - jóhiszeműen leakasztotta az első neki tetsző zoknit a boltból, mondván "szerintem jól néz ki, biztos, Borinak is tetszeni fog majd". Feldobta a napomat, annyira aranyos!!😀❤❤❤ Kiegészítés: Ez egy fiúzokni. 42-es lábakra készült.
A báty talán olyan, mint anyánk, de mégiscsak férfi, viszont nem béklyózza annyi minden, mint apánkat szegényt. Vagy... vagy átmenet egy zseniális apa és egy zseniális nagybácsi közt, közel van hozzánk, miként az előbbi, ám nem oly édes link, miként az utóbbi.
Esterházy Péter
Életem talán legcsodásabb napja
Nem tudom, hogy kinek milyen a kapcsolata a testvérével/testvéreivel. Nekem sose volt jó a bátyámmal. Soha nem beszéltünk, nem hogy beszélgettünk volna... Nem tudtunk egymásról úgy nagyjából semmit. Sokszor próbáltam kezdeményezni, kérdeztem hogy van, mi van vele mostanában, de mindig elintézett egy szülőknél is bevált jól-lal és semmi-vel. Aztán pár éve feladtam. Rájöttem, attól még hogy nekem szükségem lenne rá, neki nincs szüksége egy húgra. És ez nekem nagyon fájt. Ha kérdezték hogy van, mit csinál? nem tudtam rá felelni "biztos jól, aha, tanul... ". Mindig furcsa volt kimondanom ha kérdezték, hogy van egy bátyám, mert nem! Nem volt! Hiszen azon kívül hogy hogy hívják a másikat és mikor született szinte alig tudtunk egymásról valamit. És ez bárhogy nézzük, nem vall egy testvéri kapcsolatra. Úgyhogy beletörődtem hogy van egy bátyám valahol, nem tudom éppen hol, de papíron van. Nem tudom, hogy mi késztette rá, vagy mi változott meg benne, hogy 20 év után mégis keressen és tudja mi van velem és amúgy mit csinálok. De el sem tudom mondani hogy mennyire boldog vagyok e miatt. 20 évet kellett várnom arra hogy egyszer felhívjon és a szabadidejét rám áldozza és eljöjjön megnézni hol lakom és megmutassa hogy ő hol lakik. 20 év után tudom hogy mit csinál és mit akar majd csinálni és talán nem is tudja hogy ez nekem mennyit jelent. Hogy úgy néz ki megbékélt a gondolattal hogy van egy testvére. Hogy úgy néz ki 21 évesen lesz egy bátyám.
a tesom, ha plague inc-et játszik mindíg az én beceneveimnek nevezi el a vírust... még nem döntöttem el, hogy ez bók vagy sértés
nem hittem, hogy karácsonykor pulcsiban fogok kertészkedni. azt meg végképp nem hittem volna, hogy a bátyám a lombseprűvel ütni kezd egy szerencsétlen tiszafát és azt ordítja, hogy: Hagyd a dagadt ruhát másra! Engem vigyél a padlásra!