239.
Igazából nagyon bírom, hogy csak azokat az embereket emlegetjük és sajnálgatjuk akik 'nemtudnak az érzéseikről beszélni'.
De tudjátok ti milyen mikor be nem áll a szád és olyan dolgokat mondassz el amiket amugy rohadtul nem kéne? Kéztetést érzel arra, hogy beszélj, mert szeretsz beszélni, szereted ha rajtad van minden szem, ha rád figyelnek, ha téged hallgatnak. És hirtelen csak mondod, mondod és mondod, és olyan dolgok jönnek ki a szádon amiket jobb lett volna inkább nem elmondani...
Az érzéseidről beszélsz, mert úgyérzed senki nem hallgat meg és ha valakinek elmondod hátha ő majd segít, érdekled őt.. de ugyanúgy ő is csak leszarta azt amit mondtál, esetleg figyelt, megjegyezte és most mindenkinek elhíreszteli.
És nem. Nem tudom azt mondani, hogy jó most akkor nem beszélek erről meg amarról. Nem tudok leállni. "elmondom hátha őt érdekli" - nem igaz?..
Sosem tudtam, lehet csak én vagyok ezzel így.. de engem mindig is zavart, hogy minket nem vesztek észre. Pedig elhihetitek nem egyszerű ez sem, pont ugyanannyira mint ha nem tudnék az érzéseimről beszélni. Pedig tudok. Néha túl sokat is..
