
seen from Malaysia
seen from Ukraine

seen from Malaysia
seen from Australia
seen from Italy
seen from United States

seen from France
seen from United Kingdom

seen from Italy
seen from United States

seen from France
seen from Russia
seen from United Kingdom
seen from China

seen from United States

seen from China

seen from Malaysia

seen from Malaysia

seen from United Kingdom
seen from United States
god úgy imádom a lee van cleef számot cseh tamástól. my god. a vak hit tragédiája, amikor annyira bízol és hiszel valakiben, hogy nem tudod elképzelni, hogy valaha tudna rosszat tenni, vagy bármilyen módon egy negatív karakter lenni; és igazából nem is az embert magát szereted és isteníted, hanem egy hamis, túl tökéletes verzióját. barleycorn, charley, hombre és dick inkább azt gondolja, hogy lee meghalt, vagy eltűnt de majd visszatér, mintsem hogy elhiggyék, hogy gyáván elmenekült és fotós lett belőle. „fényképész lett, az járta róla, na nevettünk, ha ez szóba jött”... „ez nem, ez nem lehet lee.” és bár a lírai én elfogadja és kimondja, hogy „ennek vége van”, és kiábrándul („hátat a falnak és megdögleni — lee van cleef tudta ezt remekül”), de a többiek azóta is csak állnak a sarkon egyedül, és várják, hogy lee mikor érkezik. „hallod-e, dick, ugye lee lova dobog? hej, hej, hej, csak lee lehet.” imádom.
Pilinszky János magangyujtemenyekben lakó, néhol rossz állapotban levő fotoibol nyitott kiállítást a Mucsarnok a Kamaratermében. Marmint azok digitális nagyitasaibol, ami a várakozásaimmal ellentétben jót tett nekik, tetszett a szövegekkel való párosítás is, a relative kevés foto ellenére volt tartalom, volt mondanivaló a falakon, de nem aggattak tele utólag belemagyarazott falszövegekkel. Nagyon finom, jó látásmódról árulkodó, érzékeny pillanatokat megörökített kepek, és habár sok ujat a Pilinszkyt ismeroknek nem ad, az öt jelentő horizontot mindenképp nagyon izgalmasan tágítja! A kedvenc elemem a voltaképpen minden fal tetejen rövidke cimekkent értelmezhető vers- vagy cikkreszletei az utolsó falra fehér matricakent, angolul és magyarul konyortelen egymásutánban kerültek fel, egyszerre idézték egy liturgia monoton katatoniajat es valami könnyunek tuno régeny szomoru főhősenek az utolsó gondolatait, a katarzist jelentő szerelmi bánatbol elkövetett öngyilkossági kísérlete előtti monoton mantrajat. November végéig látható, érdemes elzarandokolni, szép, szép. (schmidt maria neve a kozremukodok falán, mint tanácsadó, ugyan egy kicsit torokszorito volt egy ilyen jó elmeny végén, de hat én mentem a mucsarnokba, ugye.)
De most komolyan, a Műcsarnok hogy van angolul? A saját honlapjuk angol nyelvű változatán németül írják, agyfaszt kapok.
Csúnya dolog múzeumban fotózni. 🤘🏻🖤 #davidlynch #lincselés #museum #selfie #műcsarnok #kunsthalle #twinpeaks #photography #blackandwhite #art #ikozosseg #instahu #magyarinsta #szelfi #ezvan https://www.instagram.com/p/BuvywjMgoEN/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=1k4t462tuwnot
Melankólia (István Mógót, 2025)
Spitters (Ádám Manyoki, 2024)