Az egész környéken hallani lehetett a bálteremből kiszűrődő tompa zenét. Az úri nép színe java jelen volt az aznap esti bálon, amit valamelyik gazdagabb uraság szervezett, hogy lányainak találjon jövendőbeli férjeket. A vendégek többsége bent a terem melegében élvezte a keringők dallamát és a különféle frissítő italokat, viszont nem mindenki húzódott be a téli hideg elől.
Voltak, akik inkább a teremből kifelé menekültek a hangos zene és a kellemetlen társaság elől. Így tett Kosztolányi urunk is. Az épület oldalának dőlve a cigaretta füst és a téli este homályába rejtőzve nézte hol az eget és a néhol felhő fedte csillagokat, hol az őt körülvevő hó buckákat és az azokban hagyott lábnyomokat.
Kosztolányi urunk nem igazán értette mit is keres ő egy Budai úr bálján, de mivel illetlenség lett volna visszautasítani a meghívást ezért szóba se jöhetett, hogy nem jelenik meg. Csak később, mikor már a bál javában folyt, jött rá jó urunk, hogy ottlétének egyetlen oka, hogy az ifjú leányok egyike, akik tiszteletére lett a bál megrendezve, különösen rajong Kosztolányi urunk irományaiért. Az este nagyobbik felében, Dezsőnk oldalához ragaszkodva pillantgatott fel a férfire, és próbált vele beszélgetésbe elegyedni apróbb sikerekkel. Sajnos a hölgy borzasztóan untatta urunkat a folytonos cincogó nevetésével és ostoba kérdéseivel. Így került urunk az épületen kívülre.
Miközben a sikátorban pöfékelt, felfigyelt egy másik ember lépteire. Ahogy azok egyre hangosabban és közelebbinek hangoztak, Dezsőben meghült a vér, és óvakodva várta, hogy megjelenjen az épület sarkánál az egyik "kedves drága hölgyemény".
Viszont egy nő helyett kedves barátja jelent meg, Karinthy. Frigyes fülig érő, kicsit gúnyos mosollyal közeledett Dezsőhöz.
-Na mi van híres költő uracska? Tán nem tetszik az úri bál? - Kérdezte Frigyes szurkálódva.
-Képzeld nem. - válaszolta Dezső mogorván - Amúgy is, mit keresel itt? Mondtam, hogy ne gyere utánam... - morogta tovább.
-Tudom, de hogy hagyhattam volna ki ezt a fergeteges mulatságot? - gúnyolódott még egy kicsit Frigyes.
Dezső erre már nem is válaszolt csak pöfékelte tovább a cigaretta végét, és bámulta a cipőjének orrát, mint valami dacos kisgyerek.
-Jól van barátom, nem bántalak tovább. Sajnálom, hogy mindig megtalálnak ezek a kétszínű úrihölgyek. - vígasztalta Frigyes szomorkodó barátját. Kezét a másik vállára tette és szelíden megsimogatta.
Dezsőben hirtelen ismét megfagyott a vér, mégis csak köztéren vannak, mi lesz ha valaki meglátja, hogy a híres Kosztolányi Dezső nem a bálban mulat a szép úri leányzókkal, hanem kint egy sikátorban bújkál egy férfivel. Hirtelen a csendes utca felé pillantott nehogy véletlen ott legyen valaki, majd az ajtó felé kezdte rántani a fejét, de mielőtt sikerült volna Frigyes gyengéden az állára tette a kezét, és eréjesen egy helyben tartotta Dezső fejét, hogy egymás szemébe nézhessenek.
Dezső pánikában észre se vette, hogy Frigyes ilyen közel jött hozzá. Szinte érezte Frigyes meleg lehelletét a saját ajkain. Dezső szíve még mindig hevesen vert, de mostmár teljesen más okból. Frigyes lassan Dezső füle mellé hajolt és lágyan suttogni kezdett.
-Nyugalom, Dezső. Nincs itt senki. Mindenki bent táncol és mulat. Mielőtt a sikátorba fordultam volna körbejártam a környéket, nehogy meglepetés érjen minket.
-Ó Frici! - sóhajtotta Dezső, és kedvesének nyakába borult, és magához szorította.
Frici csak visszaölelte Dezsőt. Egy lépést sem tett a másik férfi karjaiból, de attól még árgus szemekkel figyelt, nehogy baj érje őket. Ölelkezés közben egy keringő dallama szólalt meg a bálteremből tompán. Fricinek hirtelen egy remek ötlete támadt.
Kilépett kedvesének karjai közül és jobb kezét előre nyújtva Dezsőre nézett.
-Ugye most nem egy táncra kérsz fel? - kérdezte már majdnem nevetve Dezső.
-Hát reméltem a híres költő uraság nem túl válogatós és elfogadja kérésemet. - tréfálkozott Frici.
Dezső erre már nem válaszolt csak megfogta Frici kezét, és elkezdte a keringőt vezetni. A két férfi egymásba kapaszkodva táncolt a lábszárig érő hóban. Szép nadrgájaik csurom vizesek lettek. Cipőjük átázott. Viszont ebből semmi nem mutatkozott az arcukon. Amíg szólt a zene, ők köröztek abban a kis sikátorban.
Mikor elhalgatott a keringő, Dezső előhalászta a cigarettáját. A dobozból egyett előhúzott, és szájához emelte, de mielőtt meggyújthatta volna Frici elemelte ajkai közül, és sajátjaihoz tette, meggyujtotta, és karonfogta Dezsőt. Miután beleszívott, visszaadta Dezsőnek a cigarettát, és sétába kezdett.
-Gyere kedves, ideje hazamenni...
