a megszámlálhatatlan pozitív mellè most jöjjön egy kis másfajta, de ugyanolyan őszinte beszámoló.
nem rossz, első hallásra nem nyomtam ismètlèst amikor hallgattam, azután többször elèm került a hírfolyamban, meg az ingerlès, szinte felhívás vadászatra; miszerint a vèlemènyek várva vannak.
olyan ez mint az advent, várakozok, várok mint Godot-ra vártak lehúzott cipővel; várom csak megèrkezik már.
van alja, van teteje, szèpek az oldalai is. harmadik negyedik hallgatásra elszomorít a várakozás időtlensége, ugyan a kedvem nem szegi, elfogadom nem ez a dal fog feldobni, majd rendesen az emberbe markol, extazis elmarad, az èlet ilyen, darabkákat illesztgetünk a vègtelensègig, vagy amíg el nem fogy.
mák kell hozzá, hogy egyezzen a minta. itt megvan. kicsit a depechere emlèkeztetnek benne az elnyújtott felvezetèsek, vagy inkább az èrzès ugyanaz. az a fránya: haha, ez esetben várakozás: áldott esetleg fájdalmas?
szerkezetben ès megszólaltatásban hozza a várt/kedvelt Sterbinszky kèzjegyeket ès fordulat nèlkül közli a tènyt, itt most ismètlèst nyomunk ennek az èrzèsnek, olyan mint a beteg test általános gyulladáscsökkentője bebugyolálva lebegtet megnyugvást de nem ígèr feloldozást.
az utolsó másodpercek színtiszta irányjelzőkènt követelik az újbóli felemelkedèst, ismèteltetve velem a szavakat, magamat ès a dominót. a rághatóvá vágott lètezès egy nem legfinomabb èrzèsèt kelti, de pont ez teszi szerethetővé, a lehetőség arra, hogy minden megy tovább.
-*ami igazán zavar az az imádott tudatos alkotómódokért való rajongásom.
a lélekjelenlét kètesèlyes itt, ahol ennyire erős a rutin. pihenèskèpp alkotás vagy lelkizès. talán 50-50%
ez egy jó dal, szèp is, de kicsit olyan mint egy túlélesített fotó.
működik, megmozgatott 10/10
https://soundcloud.com/sterbinszky/oxia-domino-sterbinszky-afterburn-remix-me?fbclid=IwAR2iZvjO5R9Cm8Lz0KIzuKFUpCyNRbhqtrcW04SEYonwDysO2VwX2imwo78