Discover Top Posts Tagged with #szolga

Lajos úr, a portás, akár egy hüllőt, fogta a jövevény igazolványát, szemében a leplezetlen viszolygás. Lajos úr ócska, pökhendi alak volt, az egyetlen, aki megkövetelte, hogy magázzuk. De hát ő is csak itt úr, ahol szolga.

Esterházy Péter: Pápai vizeken ne kalózkodj

#Esterházy Péter #pápai vizeken ne kalózkodj #idézet #munka #szolga #úr #portás #irodalom

A Pillanatok szolgái avagy: homokórák, macskák, és bábok

Hogy élhet teljes

életet az, akinek mindene

az adott, aktuális pillanata,

és e játékot egyetemesnek éli meg..?

Akár egy kisfiú, aki az ablakból

ámuldozva nézi a leeső cseppeket:

úgy zúgnak, folynak a történések

körülöttem, egyik végletből a másikba.

Netán, mint a homokóra felső edényéből

átsuhanó homokszemek az alsóba,

perdülnek lefelé a tettek, a zavargások.

Üvegben történik mindez,

így mást sem tehetek, csak bambulok,

figyelem saját élet-szemcséim elfogyását.

S vajon, mikor fordítanak sorsunkon,

amolyan erőfeszítés nélküli, halk mozdulattal?

Bizony! Egyetlen nap alatt átélem a poklot,

és a mennyországot is,

majd e két hatalmi szélsőség

egymást követően, magamra hagy.

Miben higgyek mindezek után..?

Az üvegburok, mondhatni az illúziók

csillogása önmagában nem elég

Bízzam a sorsom kikövezetlen utakra?

Miből kéne tudnom, hogy ezek az utak

nem e körül-behatároló téglafalak,

melyek hiányosak, átlátni a kis résükön,

és csupán én forgatom a fejem

olyannyira, hogy célegyenes

útirányoknak tűnnek, nagy vizsgálódásaimban..?

Hisz nézőpont kérdése mindaz,

amire jó rálátást akarunk válasznak...

Felfoghatjuk az egészet úgyis,

mint amikor reflektorfénybe kerül a főszereplő,

és nekünk: nézőknek, eszünkbe sem jut,

hogy a kedves színésznek ez egy

kegyes csapda is párhuzamosan,

ahonnan végső soron nincs menekvés...

Vagy gondoljunk csak a jelzőlámpákra.

Ha zöldre vált: rögtön megindulunk.

De mi lenne, ha nem látnánk színeket,

fényérzékelői csapok hiányában?

Eszeveszetten átszaladgálnánk a zebrán,

és ezzel átvennénk a balszerencsét

hozó szerepet a fekete macskáktól.

Netán: retinánkba égetett holt jelekre hagyatkoznánk.

Nem igazán tudom eldönteni melyik a rosszabb véglet.

Ami biztos: könnyedén kijátszható, megvezethető az emberi elme...

Az egérlyuk szintúgy illúzió. A megélés, és az elmúlás marionett bábui vagyunk egyszerre! Két kézzel ráncigálják lelkünket. Nem tudni melyik-melyik.

S a bábmester Akárki lehet, még maga a Szereposztó is...