Nos szoval egy eleg spontan döntes utan összeszedtem minden penzem es elmentem Svedorszagba egy fesztivalra, mert ez Iggy utolso europai allomasa es Londonban nem voltam teljesen elegedett mert 1. KIBASZOTT messze volt a szinpad 2. az emberek fele nem Iggy miatt volt ott. 3. egesz vegig szembesütött a nap.
Ugyhogy gondoltam ennek egyszerüen igy kell lennie. Es jol gondoltam.
En ennyire tökeletes koncerten meg nem voltam. Arrol nem kell beszelnem hogy Iggy Pop mekkora legenda es mennyire hihetetlen, hogy 71 evesen is dobalozik, tör, zuz, köp, nyel es bemaszik a tömegbe es azt csinalunk vele amit akarunk. De az az öröm amit az elsö sorbol latni lehetett az arcan. Az valami egeszen leirhatatlan erzes.
A legjobb az volt, hogy egy szalaggal elkeritette a fotosokat es a szalag masik oldalarol provokalta öket amitöl eleg idegesek lettek, mivel tul messze voltak egy tökeletes kephez, erre Iggy siman leköpött az iranyukba, jelezve hogy nem tablofotozason vagyunk. Miutan a fotosok elmentek, a szalagot leszedték. Neha fejbetalalt egy security emberket egy üveggel, ök meg csak neztek hogy “hm, ok, asszem neki nem mondhatom meg mit csinal?!” Hát nem.
Pont vele szemben alltam közepen, 4:41-nel lehet megfigyelni ahogyan par masodpercig vigyorog mert en is vigyorogtam meg mert szerintem eszrevette a polomat amit ugy csinaltattam a kedvenc 1979-es kepemmel rola.
Egesz vegig nekünk enekelt. A szemünkbe. Odaintegetett minden 2. percben valakinek. Ott volt. Lelekben, testben, mindenhogy.
Aztan a Search and destroy alatt, mint mindig, lemaszott a szinpadrol, elkezdett gyalogolni es elhaladt mindenki mellett akinek mobil volt a kezeben. Aztan megallt elöttem. En meg senkit nem tapogatok szal csak siman kinyujtottam a kezem. Erre felkapaszkodott es odanyomta a mikrofont. Szoval mindenki nyomta a tüdömet hatulrol, en kapaszkodtam Iggy karjaba es közben enekeltük hogy “and honey, I’m the world’s forgotten boy.”
Meg mindig nem vagyok tul rajta meg kicsit sok volt az adrenalin, kombinalva a 2 napig nemalvassal, repülessel, buszozassal es örömmel.
De azt hiszem hogy ez volt eletem legszebb X perce es nagyon halas vagyok azert, amiert ilyen ötleteim vannak amikor unatkozom.
Iggy, belöled meg tenyleg nincs több. Es soha nem is lesz már.
(bonusz sztori: instagramon irtam meg London alatt a basszgitarossal akit elegge birok mas zenei projektjei miatt is es tavaly jatszottak Lipcseben, ennek alapjan kommenteltem neki valamit aztan szoba elegyedtünk. Nos tegnap ejfel utan irt hogy nincs-e kedvem beülni meginni valamit kesöbb. En meg verzö szivvel konstataltam hogy reggel 5-kor mar el kell indulnom a repterre. De legközelebb. Mert remelem lesz legközelebb. Mert kell lennie. )
