Ha majd minden vihar felhő elvonul,
S ha az arcomról a mosoly már nem konyul.
Később ha a parázs újra lángra gyúl,
S fehér rózsa tövise már nem szúr.
Majd elégikus versem is Júlia versé alakul.
Buda Ariella
Cosimo Galluzzi
RMH

Love Begins
art blog(derogatory)
$LAYYYTER

shark vs the universe
Fai_Ryy
🪼
NASA
d e v o n
No title available
No title available

tannertan36
Game of Thrones Daily
The Stonewall Inn

PR's Tumblrdome
YOU ARE THE REASON

Discoholic 🪩

gracie abrams

Andulka
seen from TĂĽrkiye
seen from United States

seen from Finland
seen from United States
seen from United States
seen from Italy
seen from United States

seen from United States

seen from Bangladesh

seen from Finland

seen from Malaysia

seen from Italy
seen from Malaysia
seen from Hungary

seen from United States
seen from Germany

seen from Finland
seen from United States
seen from Malaysia

seen from India
@budaariiel
Ha majd minden vihar felhő elvonul,
S ha az arcomról a mosoly már nem konyul.
Később ha a parázs újra lángra gyúl,
S fehér rózsa tövise már nem szúr.
Majd elégikus versem is Júlia versé alakul.
Buda Ariella
Hányszor menekültem édesanyám ölébe?
Hány éjszakán át úsztam könnyek tengerébe?
Már megannyi mentő csónak sodródott közelembe,
De mind csak rózsa bokor tele tövissekkel!
Buda Ariella
Kiáltozom neved, hátha viszont hallom nevem.
Vártalak s te nem jöttél, nem öleltél,
Könnycseppeimmel sem törődtél.
SzĂvembe már megannyi kĂ©st döftĂ©l,
S én még is kezem nyújtom feléd.
Most gyere, ölelj, csókolj szabadon,
Ăšgy hogy szĂvem minden darabja Ăşjra össze forrjon…
Buda Ariella
Szorongás a pánikomba
Életem sokadik elégikus festménye,
Mely romhalmaza eme művészetnek.
Beteges vágyaim elveszett sötétsége,
Melynek fekete festéke ragyog a sötétben.
FehĂ©rre Ă©s szĂnekre vágyom,
De még is a sötétségben várok.
A sötét mélyben mely, átveszi az uralmat gyönge testem felett.
Mely elborĂtja ragyogĂł elmĂ©m zaját,
MĂ©g el nem felejti szĂvem minden bánatát.
Látásom torzĂtja a nem lĂ©tezĹ‘ bizalom.
Majd éjj sötét árnyak vesztembe vezetnek,
Mint JĂłzsef Attilát a sĂnek tengerĂ©be.
Buda Ariella
Gyomromba pillangĂłk cirkásznak fel-alá, s szĂvem hangos dobbanására kell fel a világ
Buda Ariella
MerĂ©sz estĂ©ken ĂĽres feles poharak hevertek, mĂ©g szĂvĂĽnk szerelemmel meg nem telt
Buda Ariella
Régi gyermeki játékunk újonnan szerelembe torkollik
Buda Ariella
A test, mely megtéveszti a szemet a lélekről
Buda Ariella
A szemeidben elveszve önmagamra lelek
Buda Ariella
A veled töltött idő a boldogságom netovábbja.
Buda Ariella
Gyermek kori naivságom által tönkre ment világképem, oly szép, mint a nemes penész.
Buda Ariella
Mindig lesznek olyanok akik bántani fognak a külsőd miatt, és a nem tetszésük visszhangja hangosabb lesz, mint a csodás elméd zaja.
Buda Ariella