- Jaj kéne inni egy kávét gyorsan mert itt halok meg.
- Még öt percet itt ülök, aztán bemegyek dolgozni, mert semmi nem lesz.
- Kéne írni egy bevásárlócetlit, lehetőleg azonnal, mert majd el kell mennem boltba a hétvégén.
- Meg kell nézni, hogy milyen idő lesz 38 hét múlva belfasztkülsőalsón, mert lehet hogy kéne venni három-négy zoknit. Erről írok egy levelet magamnak vastag zokni subjecttel.
- Kell egy külön cetli, hogy arra az útra majd mit kell vinnem.
- Jaj itt ez a levél amit magamnak küldtem, hogy Cezanne, na ezt a filmet most nem nézem meg, mert nincs idő, de nézek valami rövidet valami másik festőről. Rákeresek, hogy Stephen Fry, biztos csinált valami jót.
- Na valami dokumentum a Wagner hétről, hát ez nem érdekel, meg nem is festő, de kicsit akkor nézem, mert kéne még egy kávé úgyis.
- Ma mindenképp kéne foglalkozni a másik projekttel is, fel kell hívnom X-et, csak ott még alszik a gyerek.
- Forralok vizet a teának, csak még el kéne mosogatni a citromfacsarót is. Hú mennyi mindent kéne elmosogatni, ráborítottam a zsírt a műanyag dobozra, talán majd inkább este visszatérek erre.
- Be kell dugni a laptopot, akkor kihozom a konyhába a töltőt, meg már akkor idehozom a jegyzeteimet is, hátha itt akkor dolgozom mégiscsak.
- Nem rossz ez a Wagneres doku amúgy, azt látom, hogy nézem.
- Be kéne menni inkább dolgozni, mert az egész napot el fogom cseszni.
- Na nézzük ki, írt az éjjel? Keddre ígértem a bírálatot, csakhogy három héttel ezelőtt keddre, jaj elnézést főszerkesztő úr, közben váratlanul október lett.
- Ki nem írt, ki miért nem írt, “Látta H 23:34″, a rohadék!
- Le kéne már ülnöm, vagy be kéne menni dolgozni. Meg már egy review miatt is jött négyhónapos emlékeztető, talán inkább előre kéne venni azt, azt a cikket már olvastam, összedobom húsz perc alatt, és egy dolog kipipálva, meg közben nézem a Wagnert egy szemmel.
- Mi lesz az ebéd az étteremben, jaj istenem megint valami krémleves, ezt már nem bírom idegileg. Akkor főzök inkább 18 napra egyszerre, csak ahhoz meg a piacra is el kell menni velős csontért.
- Jaj nincs meg a bevásárlócetli.
- Reggelizni meg elfelejtettem.
- Reggeli után bemegyek most már dolgozni, csak megfürdök még. Tegnap már felírtam, hogy majd kell sampon, csak azt a cetlit már elvesztettem.
- Jaj de elálmosodtam a reggelitől, kéne még egy kávé.
- Fel kell írnom, hogy sampont most már tényleg vegyek a lancelotban. Felírom azt is, hogy esetleg hétvégéig ráér.
És így tovább. Szerencsére olyan korán kelek, hogy ezek a jelenetek még olyankor játszódnak, amikor azok, akik ezen röhögni szoktak, még alszanak.
Az egészből azt akartam kihozni, hogy mint mondtam, régóta tisztában vagyok vele, hogy sokan csinálják ezt, azt azonban csak most tudtam meg, hogy a zseniális Déry Tibor ezt besűrítette egy mondatba.
“Az író utolsó mentsvára a szarás.”
ellievsbear
gummygunk
origamiaround
blakekathryn
romaincrisis
