Hát, vannak pillanatok, amik fájnak.
Egy hete olyan érzést keltettél fel bennem, amiről azt hittem egy jó ideje, hogy túl vagyok rajta. Kiderült számomra, hogy nem így van. Ekkor úgy éreztem, mert éreztetted velem, hogy szükséged van rám. Te magad úgy fogalmaztál, hogy nem akarsz bekavarni semmibe és nem tudod, hogy mit szeretnél. Ez a dolog erősen hozzájárult ahhoz a döntésemhez, a lezáráshoz, amit napokkal ez után meghoztam. Nem csak az általad előjött dolgok vezéreltek akkor, rengeteg dolog miatt nem működött volna az a kapcsolat és valójában, ezzel segítettél, hogy később ne legyen rosszabb és nehezebb az az elválás
Ma elutaztam, de megbeszéltük, hogy találkozunk, mikor visszaérek. Így is lett. Nagyon vártam a találkozót, mert a nap végére azt éreztem, hogy egy csomó mindent szeretnék Veled megosztani. A kommunikációd és a mai “állapotod” a látszat ellenére nem viselt meg. Tudom, hogy hogy működsz ilyenkor, mert ismerlek, talán mindenkinél jobban.
Már egyszer beszéltünk ilyesmiről. És igen, néha előjönnek nárcisztikus vonásaid, amelyeket nehezen tolerál a lelki világom. Inkább az zavart, sőt fájt, hogy az idő amiről azt gondoltam, hogy egymásra szánjuk és tudunk beszélgetni, hazaérkezésünk után, meg tudom osztani azokat az élményeket, impulzusokat, amelyek ma értek engem, chat-elésbe torkollott.
Volt már hasonló érzésem Veled kapcsolatban, mikor azt éreztem, hogy mivel én ott vagyok és mindig, amikor tehetem rendelkezésre állok, ezért ha feltűnik a horizonton valami új, vagy izgalmas, akkor alapértelmezetté válik a jelenlétem.
Ezt nehezen viselem, mert rá kellett jönnöm, hogy bármilyen egyéb próbálkozásaim ellenére még mindig te vagy számomra A NŐ. Ez nem kölcsönös, tudom. Nincs is ezzel baj. Viszont ez ilyenkor nem esik jól, hogy egyszer azt az érzést kelted bennem, hogy szükséged van rám, aztán meg azt, hogy “úgy is itt lesz, bármi történik!”
Sejtem, hogy egyiket sem szeretnéd éreztetni, de ezt érzem…
romaincrisis
yousharknotpass
blakekathryn
discoholicmusic
gummygunk
turnnoffyourmind
titsay
