Egész nap gondolkodtam, főleg délután. Rengeteget gondolkodtam. Rajtad, magamon, rajtunk. Kattogtak a fejemben a fogaskerekek elég rendesen. Megmondom őszintén, én azt hittem először, hogy ha távolabb kerülünk egymástól, ahogy az történt is, akkor mindkettőnk érzelmei a másik felé meg fognak inogni. Vajon szeret eléggé? Vajon én szeretem eléggé? Vajon hiányzom neki? Vagy csak ő hiányzik nekem? Vajon akarom még látni? Vajon ő akar még engem? Mit váltana ki belőlem? És én belőle? De úgy gondolom már mind a kettőnk számára világos minden. Találkoztunk, csak úgy jött, hirtelen. Nekem is nagyon hiányzott, neki is nagyon hiányoztam. Én is szeretem és ő is szeret engem még mindig. Elmondhatatlanul boldog voltam, ezzel ő is így volt, boldognak érezte magát, hogy végre együtt lehettünk. Szóval ez igaz szerelem. Innentől bennem semmi kétség efelől. A kettőnké tényleg olyan szerelem, mint amiről beszélni szoktak. Nem gondolom, hogy az idő múlásával elmúlna, pont ellenkezőleg. Ahogy telik, úgy erősödik is, pont mint minden érzelem kettőnk között. Egymás hiánya, kívánása, vonzódása. Úgy érzem egyre erősebben szeretjük egymást és erősebb lesz a szerelmünk, mint valaha. Rossz ember voltam, rossz barát, rossz társ, rengeteg traumát okoztam neki, rengeteg sebet ejtettem benne a puszta szavaimmal, rossz vicceimmel élcelődéseimmel, odapiszkálásaimmal, beszólogatásaimmal. Későn jöttem rá minderre, de ráléptem a változás útjára, az ő segítségével sikerült is rajta maradnom, miatta kitartok, hogy az az ember lehessek, aki mindig lenni akartam, csak magamért soha nem tettem volna meg, de érte megéri, Ő a célom, Ő az okom, Ő a miértem, Ő mindenem. Azt mondta látja, hogy változok és így talán benne is lenne, hogy folytassuk a kapcsolatunkat. Ezért csinálom, szóval jól esett, de nekem ez nem elég. Azt akarom elérni, hogy tényleg más ember legyek, hogy ne csak lássa, hanem mindig érezze is, olyan boldoggá akarom tenni, amilyen boldog még soha nem volt, olyan társa akarok lenni, akiről azt gondolta nem is létezhet ilyen, az az ember akarok lenni az életében, akiben feltétel nélkül megbízik, boldog lesz miatta, mindenben támogatja, minden nehézségben végig mellette marad, akármi is legyen az, soha nem hagyja cserben, nem bántja meg, nem okoz neki traumákat, aki miatt várja a holnapot, akit minden nap látni akar, akivel el tudja képzelni az életét, aki mellett látja a jövőképét, aki miatt úgy érzi megéri szenvedni, mert támasza tud lenni mindig, olyan akarok lenni, aki felé semmi kétsége nincs. Egyszer már leírtam, most már biztos is vagyok benne, hogy mi vagyunk egymás ikerlángjai. A tegnapi találkozásunk után mérhetetlenül boldog voltam, hogy végre megölelhettem, megcsókolhattam, végig puszilgathattam a nyakát, az arcát, mindenét, beszélgettünk, vele lehettem. Eltűnt belőlem minden kétely ma estére, mert éreztem, már tudom mennyire hiányoztam neki és felfogtam ő is mennyire szeret engem. Még jobban azt gondolom, hogy Ő az, akire igenis megéri várni, és aki miatt igenis megéri változtatni az egész tönkrement, romlott, lesüllyedt életemen, hogy végre egy teljesen más, sokkal jobb ember tudjak lenni. Csak miatta minden megéri úgy érzem és bármit megtennék érte. Erős kijelentés, de őszintén, a halállal is dacolnék miatta, meg is halnék érte, ha az kéne. Minden perccel egyre csak jobban szeretem, hiába vagyunk most távolabb egymástól és nem beszélünk, ahogy egyre jobban hiányzik, úgy egyre jobban szeretem is. Szívem izzó parazsa miatta kapott lángra és ő rakja rá folyamatosan a fát, hogy egyre nagyobbra lobbanjon a láng. A gondolat, hogy ő van nekem felemel a fellegekbe és elképzelhetetlen szerelmet ébresztett bennem. Nem tudtam, hogy lehet így szeretni valakit, Ő mégis ezt váltotta ki belőlem. Már olyan bizalmat épített fel bennem, hogy nem gondoltam volna soha, hogy emberben ennyire meg lehet bízni valaha is. És állandóan csak azt érzem, hogy egyre jobban hiányzik, egyre jobban szerelmes vagyok belé, egyre jobban szeretem, egyre jobban bízom benne. Nem hittem, hogy belőlem valaha bárki is ilyen intenzív érzelmeket vált ki.
Nem lehetek neki soha elég hálás, amiért társam lett ezen az úton. Mindig kitartok mellette és örökké szeretni fogom, ez az érzés már nem múlik el soha iránta. Remélem minél előbb sikerül rendbe raknia az életét, elintéznie amiket akar, én itt leszek és csak rá fogok várni. Senki más társaságát nem keresem, nem is érdekel más, csak azt várom, hogy írjon vagy hívjon fel és egyből rohanok hozzá. Ez az igaz szerelem, ami tűzön vízen át kitart és az idő múlásával sem kopik el, csak megerősödik mindig. “Bármiből van is a lelkünk, az övé és az enyém egy.” Nem tudom meddig bírom, hogy ne keressem újra vagy ne hívjam fel, csak hogy halljam a hangját néhány röpke másodpercre, de azt tudom, hogy ennyire szeretni nem puszta szerelmet jelent, ez sokkal több annál. A mi kapcsolatunk különleges és soha el nem múló.
2087
gummygunk
ellievsbear
andulkaphoto
snowghoul
jbbartram-illu
