titkos ketyegés

[olvasokesirok]

Ritmusvágy

Eléggé nehéz úgy figyelmesen olvasni fenn a szobámban, hogy közben egy emelettel lejjebb évzáró gáláját tartja egy néptánccsoport. Az a csapat, amelynek valamikor egyik alapítója voltam. Újmisésként. Az életre teljesen nyitottat, akkoriban csak úgy úsztam Isten szeretetében, úgy éreztem. Szinte mindenre volt energiám, még a néptáncra is. Most viszont, ha lemennék a táncosok közé, így tizenöt év után, talán meg sem ismernének a mostani tagok. Akikkel valamikor együtt kezdtük a tánccsoportot, közben talán mind meg is házasodtak, persze rajtam kívül. Jöttek a gyerekek, többüket én kereszteltem. Sokan az egykori cimborák közül eléggé messzire sodródtak, néhányan talán még az Óperenciás tengeren is túlra. Én is eléggé sokmindent megjártam időközben, most viszont újra itt vagyok, ebben a házban. És maradt a Hencida néptánccsoport is. Csak mint egy élő szervezet, a néptánc is él, az élő ritmust át kell adni, a régiek az újaknak, azok a később jövőknek, a tánc soha nem állhat meg. Új barátságok szövődtek, új tapasztalatok, újabb emlékek sodorják tovább a csoportot, és a közöttük lüktető életerőnek, örömnek, vidámságnak, én már nem vagyok a részese. Legszívesebben persze lemennék most hozzájuk, jól megtapsolnám őket, és amikor az előadás utolsó darabja végén a közönséget is megpróbálják bevonni a táncba, talán be is állnék én is. Megpörgetném a szőttes szoknyájú lányokat, csak úgy forogna velünk a világ, folyna a víz végig a homlokunkon, a gerinc mentén... Aztán a taps után jöhetne a hideg sör, a bandázás és az ének valamelyik közeli kocsmában. Ahogy nem is annyira régen volt. De aztán most mégis az van, hogy itt ülök fenn a szobámban, távolról hallom csak a népzenét és bár nem tudok olvasni, nem haladok a szövegekkel, egyféle enyhe szomorúságot érzek a szívemben. A különbség a tánc emléke és a sok bizalmatlanság között, amit az előttem lévő kortárs írások árasztanak, fáradtá teszik a lelkem. A szív szereti a ritmust, vágyunk a sodró jókedvre, szeretjük a lendületes barátságokat, cimboraságot, a közelséget, szeretünk ölelni és ölelve lenni, és mégis...? Miért nem néptáncolunk többet?

[olvasokesirok]

Eszék

BORO PAVLOVIĆ

Vén városom a Dráván

Nézlek a régi partról végtelen rengeteg, messzi nagy rengeteg, hol szél zúg rengeteg és korszak rengeteg, vén városom a Dráván, s úgy rémlik, értem őket: minket a Pannon-tenger szül és öl, elragad, visz és sodor örökkön.

[olvasokesirok]

Markó Béla: Napkelte

ellöki magát a veréb s egy fénysugáron leng a szilvafa

[olvasokesirok]

hullámzó lombkoronák

Uzbibati, horvát ige, amit szinte lehetetlen lefordítani. A főnév, amiből képezik, a bibanica, szabálytalan és hosszú tengeri hullámot jelent, ami szelesebb időben képződik, és főleg a sekély vizekben jelenik meg. Nekem magyarul most egy szó sem jut eszembe a különböző vízfelületek eltérő formációira, csak ennyi: hullám. A horvátok azonban még rá is szólnak egymásra ezzel a szelesen hullámzó igével: Ne bibaj! Ez alatt valami olyasmit értenek, hogy ne nyugtalankodj már, és főleg ne gyere elő olyan kérdésekkel, amelyekre csak nehezen adhatóak egyenes válaszok! A szótárak szerint van ennek az igének visszaható formája is: bibam se, de példamondatot nem találtam rá. Elvileg valami olyasmit kellene jelentenie, ami velem történik, illetve én csinálok magammal. Hullámzok valahogy? Egyféle lelki állapot? Esetleg szabálytalan ritmusban, hosszasan hintáztatom magam? Vagy esetleg azt jelentené ez az ige, hogy a tengeren hintáztatom magam, amikor ezek a bizonyos szabálytalanul hosszú hullámok képződnek a partközeli vizeken? Szinte kizártnak tartom, hogy bárkinek is kedve támadna ilyen szeles időkben pancsolni egyet az Adriában. Ráfutottam viszont egy mondatra, amiben szerepel ez az ige, pedig a szövegkörnyezet teljesen kontinentális. Az eszéki születésű Luka Bekavac első regénye, a Drenje elején olvasható: “… sjene, koje na oronulim zidovima ostavljaju uzbibane krošnje oko kuće”. Magyarul talán így lehetne visszaadni: … árnyékok, amelyeket a málladozó falakon a ház körüli fák hosszasan és szabálytalanul hullámzó lombkoronái hagynak. Eszembe jut most Déry Tibortól a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, illetve a musical “Ringasd el magad!” száma. Ha egyszer a horvátok lefordítanák ezt a darabot, talán az “uzbibati” ige valamilyen visszaható formájának jó hasznát vehetnék.

[umolharpaisagistico]

Alia tago

Malvarma mateno La fenestron tuŝas la pluvo La fenestron tuŝas mia vizaĝo Pensante pri tempo Pensante pri la vetero

La tempon kaj la veteron mi vidas kaj sentas Sed morgaŭ estas ĉiam alia tago.

La 22an de majo de 2021.

[writings-of-the-cosmos]

I like broken people, they always have a unique way of seeing things.

[olvasokesirok]

Köszönöm

A legtöbbet jelentő szó számomra talán a “Köszönöm!”. Valahogy úgy képzelem el Jézus Krisztus életét is, hogy minden egyes napja végső soron nem is volt más, mint hálaadás és köszönet az Atyának. A reggelért, az estéért, az ízekért, az üdítően hűs vízért, a szőlő, a bor illatáért, a madarak daláért, a találkozásokért, és a keresztért is. Jézus utolsó hét szava a kereszten igazából a köszönöm ragozásai. Így teljesedett be az élete. Én igazából zavarba jövök, sőt, kínosnak érzem, ha valakinél a köszönet tulajdonképpen csak a szavat jelent. Nem szeretem a hálálkodást. Arra viszont rájöttem, hogy azokat, akik nem tudnak köszönetet mondani, a legjobb eléggé széles ívben elkerülni. Mert az ilyen ember leszív, beletapos az életet megújító forrásaiba. Ezért a tekintetük rendszerint megfáradt, sőt sötét. Jobb inkább a fényt keresni, a köszönet pedig olyan, mint a telihold világossága a sötét égen. A Napra emlékeztet bennünket, akinek a fényéért még éjszaka is hálásak lehetünk.

[olvasokesirok]

Szavak a homlokomon

Mamika szavait, illetve a tekintetét, valószínű sohasem felejtem, ahogy mondta, az utolsó két rövid mondatát nekem, kicsit könnyes szemekkel, ahogy ott álltunk a gangon, apa már sürgetett, hogy menjünk, de mi még megálltunk egy lélegzetvételnyi időre, és ekkor mondta Mamika, ahogy röviden egymásra néztünk, és elindult a keze felém, és a homlokomhoz ért, és egy keresztet érzek azóta is a homlokomon, és mondta, hogy “Legyen áldás rajtad, fiam! Légy a Jóisten kedvenckéje!”. És már ültem is az autóba, apa vitt fel a határhoz, és átjöttem ezen a határon. Otthon háború volt, én meg katonaköteles voltam, és nem jöhettem haza évekig, csak majd Mamika sírjához, kinn a Bajai úti temetőben.

[olvasokesirok]

Szövegek gyújtósnak

Gyerekkoromban rendszeresen kaptunk egy vastag borítékot, benne gépelt szöveg volt, kb. 70-90 oldal minden hónapban. Valószínű szerb nyelvű volt ez a szöveg, talán cirill betűkkel, de ez utóbbit csak sejtem, nem maradt meg számomra képileg. Apám nevén kívül valójában semmire sem emlékszem e havonta érkező paksaméták szövegeivel kapcsolatban. Talán a munkahelyéről kaphatta őket? De akkor miért nem hozta haza őket magával? Annyi mindenesetre még megvan, ahogy apu bánt ezekkel az irományokkal. Ki sem bontotta a borítékot, hanem ahogy átvette a postástól, illetve ahogy beért az alsókonyhánkba, máris dobta őket a sporhelt melletti kosárba, ahol a gyújtós gyűlt a téli hónapokra, vagy a nyári befőzéshez, amikor anyu kompótot főzött vagy baracklekvárt. Én néha utólag kibontottam ezeket a kékes vagy pirosas borítékokat, de csak azért, mert a rajtuk levő színes bélyegek felkeltették az érdeklődésemet. Így fordulhatott elő, hogy egyszer nekiláttam az iromány címének a kibetűzéséhez. Emlékszem, A4-es fehér oldal volt, rajta fekete betűk két sorban, az alsó sor valamivel rövidebb volt. Kibetűztem, tehát elolvastam a címet végig, de semmi, tényleg semmi nem maradt meg bennem, hogy mit is írhatott ott, mit olvastam el, miről is szóltak voltaképpen ezek a havonta érkező szövegek? Nem hiszem, hogy arról lett volna szó, hogy nyelvileg ne érthettem volna meg, amit olvastam, inkább arról lehetett szó, hogy nem érdekelt. Egyáltalán nem érdekelt. Hiszen apámat sem érdekelte, különben miért dobta volna őket egyenesen a gyújtóspapír kosárba?

[olvasokesirok]

Nagyon fáradt vagyok, és rájöttem, hogy nincs, akinek ezt az egyszerű tényt, amit érzek, csak úgy tét nélkül elmondhatnám. És ez most fura érzés. Egy kicsit magány. Egy kicsit önsajnálat. Csömör, azt hiszem. 

[olvasokesirok]

József Attila:

ÉNEK MAGAMHOZ

Szeretni kell a csalfa köd-eget, szeretni kell száz csillag enyhe képét, fölnézvén a szív könnyebben feled és föltalálja tán az örök békét.

Csókolni kell az élet-mart sebet, csudálni kell a lányszem tiszta képét, dalolni kell a bánatok felett s nem kérdni, hogy vén Földünk meddig ég még.

Tisztelni kell az öregek kezét, simogatni az ifjúság fejét és bátor hittel élni, ölni, csalni.

Halotti torban folyjon drága bor, nem szabad sírni soha, semmikor, s ha halni kell, hát vígan menjünk halni.

[olvasokesirok]

Emberi hitvallás

Juhász Gyula:

Hiszem, hogy járt e földön egy szomorú, magányos Galileai férfi, ki harminchárom évvel Többet tudott, mint minden Cézár, poéta, mágus, S szelíd szava erősebb, mint minden büszke kétely.

Hiszem, hogy az igéje túléli dómok ormát, Az arany kupolákat, a máglyát és a kardot, Hiszem, ha sohasem jő, mit hirdetett, az Ország, Hogy az az Út, Igazság, melyen ő égbe tartott.

Remélem, hogy e földön, mely völgye siralomnak S csillaga küzdelemnek, a dúvadak helyébe Szelídebb népek állnak, s rózsásabb lesz a holnap, És nem lesz a bitófán mártírhalott a Béke.

Remélem, hogy a munkás megkapja méltó bérét, És nem lehet henyélni bíborban és selyemben, S a paloták alatt nem támolyog az éhség, S ebek harmincadán nem tengődik a Szellem.

Szeretem e világnak minden gyönyörűségét És minden bánatát, a napot és esőt, A márciusi zsongást, a decemberi békét, A kelő csillagot és a lepihenőt.

Szeretem kis fiúk és lányok forradalmát Iskolák udvarán s a dérvert öregeknek Bús topogásait, sírok örök nyugalmát, Csak Mammon, gyilkosunk, csak téged nem szeretlek.

[olvasokesirok]

Az apáknak meg kell tudni bocsátani. A gyermek dolga, hogy ezen dolgozzon. Néha egy életre szóló program. De dolgozni kell rajta. A saját érdekünkben. Nem tudsz addig békére találni, és ezért nem lehet addig csakugyan nyitott szívvel imádkozni, amíg a szüleidnek meg nem bocsátasz. Megbocsátani azt, hogy nem tudták, hogy legyenek jó szülők. Azt sem tudták, hogy legyenek jó emberek. Nem volt rá idejük és módjuk felkészülni. Tették, amit tudtak, és ez néha a saját szempontunkból, a gyerek szemszögéből, messzemenően nem volt elég. Sokkal több figyelemre, szeretetre, áldozatra lett volna szükségünk. És nem kaptuk meg. De erről nem biztos, hogy a szüleink tehetnek. És ha tehetnek is, nem biztos, hogy nekünk jogunk van számonkérni. Nekünk nem tesz jót, elsősorban, a mi saját karakterünk, morális tartásunk sérül, ha nem tudunk elengedni, ha nem tudunk szabadok lenni a szüleink irányába a megbocsátásra. Mindezt Jálics Ferenc jezsuitától hallottam az egyik szemlélődő lelkigyakorlaton a németországi Griesben. Vagy húsz év eltelt azóta, és nagyon sok embernek beszéltem én is erről gyónásban, lelki beszélgetésben, vagy csak beszélgetésben, jegyesoktatáson. Most Esterházy Péter könyvét olvastam, a Javított Kiadást, és látom, hogy ez a nagyra tartott posztmodern író mennyire vergődik a megbocsátással. Szerintem, kész ő arra, hogy megbocsásson, és az a helyzet, hogy van is miért megbocsátani. De Esterházy sajnáltatja magát, egy egész köteten át, meg az élete még hátralévő évein át. Esterházy lázad, mint minden modern író, de azért kokettál is a múltjával, piarista öregdiákként a katolicizmusával, a családjával, a magyarságával, noha természetesen odaszól és beszól mindenbe, néha eléggé mesterkélten kíméletlenül. Igazi posztmodern író, visszajön a múlt, a múltból építkezik, Esterházy Péter, de azért hát illik fikázni mindent, ami múlt, pláne azt, ami identitás, pláne, ha magyar és ha katolikus. De azért mégis Esterházy marad. Tudja, hogy az apja besúgott, és azt is tudja, hogy közben a gyerekek egyetemet fejeztek be, sportoltak, utazhattak, Kádár-korszak volt, ők meg Esterházyak voltak. És ment az élet, és rosszabbul is mehetett volna, de hát volt egy besúgó apjuk. Meg kell tudni nekik bocsátani. Dolgozni kell rajta. Legalább megpróbálni. A saját személyes integritásunk érdekében. 

[olvasokesirok]

Pokoli mélységekbe visz Mario Vargas Llosa könyve, a Város és a kutyák. Kiutat, megoldást, enyhülést alig várhat az olvasó. Aztán valahogy mégis enyhülni kezd a kilátástalanság, és nem is tudni, hogy pontosan hogyan és miért, de egyszer csak elhangzik egy bocsánatkérés, egyszer csak megsajnálják a kutyust, a leghűségesebbet, akinek megnyomorított lába sohasem fog meggyógyulni. Vannak dolgok, amiket nem lehet már jóvátenni, az áldozat marad, a szenvedés nyomai nem tűnhetnek el, és semmi sem fordítható vissza, semmi sem lehet már a régi. Paradox módon azonban talán éppen a megismételhetetlenség és elmúlás drámaisága az, ami kikényszeríti az emberből azt a romlást, ami nem csak a jóságot, az emberséget, a becsületet korrumpálja, hanem a keményszívűséget is. Mindenkit utolér a romlás (C.G.Belli), és ez a romlás néha irgalmat szül.

[olvasokesirok]

Tommi Kinnunen

Négyesút

L’Harmattan Kiadó 2017.

„Az ember mindig talpra esik, ha úgy határoz.”

Mintha egy fényképalbumot lapozgatnánk, a könyv fejezetei egy-egy sorsfordulót villantanak meg. Három nő és egy férfi, négy nézőpont, ugyanannak a családnak a tagjai, történetük lefedi az egész huszadik századot. A helyszín Finnország, annak is az északi része. Ha valaki szereti a skandináv regények és filmek hangulatát, e könyv sajátos északi realizmusa is tetszeni fog. Érzelmekről nem sok szó esik, ami nem jelenti azt, hogy az északi sarkkör vidékén élő embernek ne lennének érzelmei. Nagyon is vannak, kifejezésük azonban nem annyira szavak, mint inkább tettek által történik, vagy ahogy a jelenségek visszatükrözik: ahogy valaki szívességet tesz a másiknak, ahogy figyelmes, ahogy dolgozik, ahogy megáll és ránéz arra, amit fontosnak, jónak vagy szépnek tart. A könyvben kibontakozó három női életutat a mindig nagyobb szabadság utáni vágy határozza meg. A huszadik századra szétemancipálódott női sorsok után az egyik női életút azonban érdekes fordulatot vesz a könyvben. A harmadik évezredhez közeledve az igazi kiteljesedést már nem annyira a függetlenség vágya, mint inkább a valódi családi élet lehetősége ígéri: hogy van férj, hogy számít a hűség, ezért aztán lehet több gyermek, az anyóst is jobban el lehet viselni, megjelenik a kiengesztelődés lehetősége. Paradox módon a hagyományos családi életforma szépségét még az egyetlen férfi főszereplő homoszexuális kilengései is alátámasztják. Figyelemre méltó az is, ahogy az egyház megjelenik ebben a narratívában. Tulajdonképpen teljesen mellékes, de aztán mégsem. A huszadik század ugyanis elmúlik, a történetek kifutnak, ami azonban a következő évezredre is megmarad, az a hűség, a család, a megértő közösség vágya, a mindenkit megérintő vigasz reménye, amit minden gyengesége ellenére az egyház képvisel a legkitartóbban Finnországban is.

[olvasokesirok]

Lehetséges lenne, hogy a görögök theória szava, ami a látás egy sajátos módját, illetve a látottak egy bizonyos feltárulkozását jelenti, és a theos kifejezés között, ahogyan az ókori hellének isteneiket hívták, adott lenne egyféle mélyebb összefüggés? Közös gyökerű szavakról van itt szó? Mert első látásra, illetve hallásra nagyon úgy tűnik. A görögöknek volt egy hétköznapibb kifejezésük is a vizuális érzékelésre, és ezt a horaó igével és származékaival fejezték ki. Amikor azonban valami mélyebb értelmű észlelésről volt szó, úgy is mondhatnánk, hogy lényeglátásról, akkor a görög ember a theorein igét használta. Mint ahogy a magyarban is mondhatjuk, hogy nézek, vagyis bambulok ki a fejemből és vizuálisan észlelek dolgokat, és látok, azaz mélyebb összefüggéseiben látom a valóságot. A látás tehát a görögöknél – és hát nálunk is – a valóság megragadásának egy mélyebb vagy tágabb formáját jelenti. Nem csak éppen az érzékelést értjük látás alatt, az a nézés lenne, hanem egyféle szellemileg magasabb rangú tevékenységet. Ahogy az ismert mondás a fáról és az erdőről jól megvilágítja: láthatom a sok fát, de hogy összeáll-e bennem a tudás, hogy itt előttem nem csak a fák összessége tárulkozik fel, hanem erdő az, amit látok, és az erdő jóval többet jelent, mint ami a fák egymásmelletti összessége, ennek (be)látásához már egy szellemi szintugrás szükséges. Ezért nagyon találó az a mondás, hogy néha csak néznünk, nézünk, de nem látjuk a fáktól az erdőt.

Ha a görög theorein (látni) és a theos (Isten) szó között csakugyan adott a kapcsolat, akkor a dolgok összefüggéseinek mélyebb meglátása, tehát a belátás és a lényeglátás nem sorolható az ember úgymond eleve adott, azaz magától értetődő, hétköznapi képességei közé. Nem hiába van ott ennek a kifejezésnek a gyökerében Isten neve. Keresztény nyelvhasználatban úgy is fogalmazhatnánk, és az ógörög a születő kereszténység elsődleges nyelve (!): Isten kegyelme (ajándéka) az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy hitünk által meglássuk a mélyebb összefüggéseket, hogy belássuk, mi is a valódi jelentése ennek a világnak, amiben élünk, aminek egyes részeit nézzük, észleljük, és amiben Isten segítségével (theorein) megtaláljuk és értelmezzük magunkat. Isten segít nekünk belátni azt, hogy hogyan lehetséges hitünk alaptétele, a forrás, amiről az Írások szólnak, hogy megölték, levették a keresztről, el is temették, de aztán mégis üres a sír, és egyszer csak megjelenik mintedn elveszettségünk, félelmeink és bezártságunk ellenére, és azt mondja: “Én vagyok, ne féljetek!”.

Mindezzel Lukács evangéliumának egy apró mozzanata kapcsán kezdtem el foglalkozni, a római százados esete, aki ott állt a kereszt alatt, nézte, ami ott történik, ez volt a feladata, szóval nézi, amit kell, amivel megbízták, és itt a görög szöveg a horaó egyik formáját használja, szóval ott van ez a százados, és nézi az eseményeket a szó hétköznapi értelemében, úgy is mondhatnánk, gondja van arra, hogy minden menjen csak rendben, ahogy azt a világ hatalmasságai előírták, csituljon már ez a felhergelt tömeg, haljanak meg a keresztre feszítettek, ahogy az elő van írva, aztán mehessen végre mindenki a dolgára. Aztán történik valami, mert Lukács egyszer csak valami váratlant hoz be a képbe, merthogy ez a mi római századosunk mintegy felsóhajtott, és a haláltusájában éppen kimúló Jézusra olyat mond, amitől megáll a lélegzet. A Jeruzsálemben nagyjából mindenki által gyűlölt rómaiak századosa, az idegen, a pogány, aki azért van ott, hogy Jézus Krisztus kivégzését felügyelje, hogy végrehajtassa a gyilkos parancsot, ez a marcona katona sóhajt fel, állítja meg az időt, mondja ki, talán éppen akkor, amikor a Názáreti Jézus utolsó lehelete elhagyja ajkát: “Ez az ember valóban Isten fia volt” (23, 47). És itt már tényleg megszakadhat az a bizonyos szőnyeg a jeruzsálemi szentek szentélyében, amiről Máté evangéliuma tudósít, a kárpit, aminek szimbolikus szerepe az volt, hogy szétválassza a szentet és a profánt, a szentek szentélyét, ahová a legfőbb pap is csak évente egyszer tehette be a lábát, merthogy ott lakott az Isten, ott ért össze az ég és a föld, ezt a szent teret a világ többi, profán részétől elválasztó szőnyeg kettéhasad. Megszűnik a markáns határvonal szent és profán között, és ezt Lukács ezzel a római századostól idézett mondattal érzékelteti. A pogány katona mondja ki, akinek ehhez az egészhez lényegét nézve semmi köze tulajdonképpen nem volt, csak állt ott, végezte a hétköznapi dolgát. Mégis: “Ez az ember valóban Isten fia volt”.

A római százados hétköznapi értelemben vett nézése, megfigyelései, gondos ellenőrzése ott a helyszínen, ahogy a Názáreti Jézus kivégzéséhez asszisztált, egyszer csak szintet ugrik, és átmegy látásba. Összeáll a kép. Lukács evangéliuma azt is mondja még itt, hogy a százados, ahogy ott nézte mindazt, ami a Názáreti és a két lator körül történt, ez a pogány százados egyszer csak dicsőíteni kezdte Istent, és ekkor hangzott el a sóhaj, ami ezt az egész kétségbeejtően keserves történetet tengelyénél fogva megfordítja: “Ez az ember valóban Isten Fia volt!”. Jézus talán még utoljára sóhajtott is egyet-kettőt, ahogy a haldoklók a hosszú szenvedéseik legvégén szoktak még egyet-egyet beleharapni a légbe, a történet legvégén tehát még nincs is ott a pont, ennek a konkrét fejezetnek sincs még vége, máris elkezdődik valami hallatlanul új: a szenvedésben feldereng az Isten dicsősége, a római százados látni kezd, és belátásának következményei nagyon messzire visznek. Mert hogyan is maradhatna halott, aki az Isten Fia? Bármi, ami az Istenhez tartozik, elenyészhet végérvényesen?

A Názáreti Jézus keresztre feszítése önmagában is roppant drámai történet, a római százados belátásra jutása és felsóhajtása csak egy nagyon kis epizód, következményei azonban feltartóztathatatlanok. Mindjárt a pogány százados sóhaja után Lukács hozzáteszi, hogy a kereszt tövében összeverődött látó sokaság a látottak után elindult haza, közben pedig verik a keblüket! Igen, a theorein szó származékaival operál itt az evangélista, a kebelveregetés pedig a zsidó-keresztény kultúrkörben egyértelműen a bűnbánat jele. Azt érzékelteti ezzel is az evangélista, hogy Jézus szenvedéstörténete nem egy közönséges kivégzés volt, amit gyakran szemügyre lehetett venni ott a Golgotán, akkoriban egyáltalán nem ment ritkaságszámba a halálra kínzásnak ez a páratlanul kegyetlen módja. Itt azonban valami történt, és a látottak fényében láthatóvá kezd válni minden, ami árnyat vet. Ezért a kebelveregetés a látó sokaság részéről. “Ez az ember valóban Isten fia volt!” – sóhajt fel a százados. Ahol pedig Isten ott van, elindul a megtérés, aminek első lépése a megtisztulás. Ez mindig is így volt, egyszerűen így működik, ezt a folyamatot a lelki életben nem lehet átugrani. Isten így szabadít meg a terheinktől, ez a mi keresztre feszítésünk, azaz megváltásunk, hogy elfájjuk a bűneink következményeit, közben pedig Isten irgalmába ajánljuk magunkat. Mit is tehetnénk mást, minthogy a szenvedéseink közepette Jézushoz hasonlóan mi is az Atyát szólítgatjuk: Istenünk, ugye nem hagysz el minket végtelen sok bűneink miatt?! A keresztre feszítés történetének tehát még nincs is vége, Jézus teste még a kereszten lóg, a megváltás azonban máris működni kezd, mert a keblüket veregetik azok, akik látták a szenvedést, és belátták, hogy a kereszt vállalása nem csak simán elszenvedése a sorsnak, hanem van egy mélyebb olvasata is, és így térnek vissza az otthonaikba, keblüket verve, azaz a megtérés útján a mindennapi életük világában.

[olvasokesirok]

A köszönet legszebb formája: az őszinteség.

Kosztolányi