Jan 31, 2016
Találkozások
Pontosan emlékszem melyik felhőn ültél. Azon a nagy, lomha mozgásún, ott az utcánk felett. Sáros cipőddel foltokat hagytál a habjain, aztán nyitott szemekkel lefordultál onnan, mint a merülő gyöngyhalászok. -Eszembe jut, mikor együtt figyeltük őket, onnan tanulhattad ezt a mozdulatot.- Merülés közben arra gondoltál, vajon fájni fog-e mikor eléred a medret? Meg persze arra, hogy ne legyél kócos, pedig tudod, hogy engem nem zavar. De te szerettél mindig hatásosan megérkezni. Mikor aztán reggel ott találtalak a kiskertben, megnyugtattalak, hogy még mindig gyönyörűen mutatsz a fehér bokréták között.
Kár, hogy elnyíltak.
