Az év legnagyobb felvidéki ramazuriján mit csinál az ember leánya? Hát nyilván nem nyersen eszik...szóval nem sikerült betartanom, mondjuk az tíz napból az első négyen három étkezésből csak egy volt főtt, erre büszke vagyok. De a legjobb, hogy most, hogy hazajöttem, megint csak a nyerset kívánom. És édesanya olyan drága volt, hogy csinált nekem finom salátát, chia puddingot és spenótkrémet, mire megérkeztem.
A héten rengeteg féle emberrel találkoztam és annyi impulzus ért, hogy baromi nehezen tudom feldolgozni, de örülök, hogy nem változott az, hogy a nyers vegánságot gondoljam a legjobb útnak. És mégis élvezzem a tábort anélkül, hogy bűntudatom lenne, amiért főtt kaját eszem. Úgy gondolom, hogy az embernek ragaszkodnia kell az elveihez, de nem elvakultan fanatikusnak kell lennie. Ezért is iktattam ki azt az opciót, hogy halálsápadtan, szédülve, padlón egy korty alkoholtól az ott beszerezhető kevés nyersen élve szenvedjem végig a hetet.
Mi lesz most? Hogy tudom, egyébként mérgeztem magamat meg úgy egyáltalán? Megpróbálom kitalálni, hogyan oldjam meg, hogy bármilyen helyen, bármennyi ideig nyerset ehessek. Az a helyzet, hogy a vegánság, mint eszme, már kezd annyira belém ivódni, hogy teljesen kitartsak mellette, amellett, hogy felesleges és buta dolog az állatokat kihasználni, és most, hogy tudom, ennek a szervezetem számára lehető legjobb megvalósítása a nyersevés, képtelen vagyok visszatérni bármilyen kevésbé radikális étkezési módszerhez. Nem látom, miért kéne állatokat használnom bármire is, amikor Isten azt bízta ránk, hogy gondozzuk őket, és biztos, hogy nem szeretnék soha halott tetemmel táplálkozni. (Ez egyébként azért vet fel bizonyos kérdéseket, mert nem tudom elképzelni, hogy a jövőben a gyerekeim húst egyenek például. Nyilván nem fogom nekik megtiltani, a saját döntésük, kell hogy legyen. De a szájukba sohasem adnék. A pár-problémát ilyen szinten már nem is taglalom...) Szóval ez a radikalitásom nálunk azért is iszonyatosan nehéz, mivel igen elmaradottak vagyunk étkezés terén. Valami agyhalál, hogy miket zabálunk össze és gondolunk egészségesnek a tradicionalitás jegyében, meg hogy finom legyen és majmoljuk a nyugatot. Megjegyzem, rohadtul nem azt eszik nyugaton sem, mint amit mi gondolunk. A menza például vállalhatatlan és az egyik legnagyobb szocreál szégyenfoltunk azzal szemben, amit mondjuk Franciaországban tapasztaltam.
De talán Budapesten már könnyebb lesz, szeretnék majd az egyetem mellett mindenképpen egy vegán étteremben dolgozni. Olyan lélegzetelállító vegán kajáldák vannak Pesten, hogy teljesen letaglózott múltkor. Meg őstermelői piacok és egyebek. Nagyon várom már, csak le kell érettségiznem és végre elmehetek a búsba.
prguitarman
yousharknotpass
gamechangershow
vaporwave
pixelskylines
tangentwithtanner
s-u-f-j-a-n-s-t-e-v-e-n-s
