Underrated

[snapchatpoets]

A legjobb terápia a fájdalomra, ha hagyják,hogy kitombold

[snapchatpoets]

1 éve nem voltam szerelmes

[snapchatpoets]

Van egy Dzsudlo tetoválás az oldalamon

[snapchatpoets]

A változás életünk az része

És én veled képzeltem el az életem

De te összetörted ezt az álmot

[snapchatpoets]

Azthittem, hogy ismerem teljesen. Azthittem tudok a fejével gondolkodni, mert annyira egyformák voltunk.

De hogy pont te csinálod, és pont ezt, soha nem gondoltam volna.

Soha sem tudsz teljesen megismerni egy embert.

[snapchatpoets]

"Ettől függetlenül még szeretném ha barátok maradnánk és ugyan úgy tartanánk a kapcsolatot"

Mondtad te, aki folyton elérhető,de azóta egyszer sem keresett

[snapchatpoets]

Üldöznek az emlékek

[snapchatpoets]

Szerintem anyud jobban szeretett engem, mint te, akit páromnak hívtalak.

[snapchatpoets]

ÁLMOK

Mindenkinek van valamilyen álma. Valaki egy adott szakmában akar kiemelkedni, mások csak sok pénzt akarnak.

Nekem is vannak álmaim. Sosem voltam nagyzoló típus, de büszke voltam arra amim van. Nem voltak nagy álmaim, csak azt szerettem volna űzni egy kisebb szinten, amit szeretek.

Fel kellett nőni

Ezek az álmok sosem valósulnak meg. Felnőttem, kinyílt a szemem. Bele kell törődnöm , hogy nem az lesz amit én szeretnék, hanem ahogy jön. Mindenki a maga sorsa kovácsa. Viszont ez elveszett, nincs mit alakítani.

De én túl gyerek vagyok még ehhez...

[snapchatpoets]

2:31

A gondolataim ma sem hagynak aludni. Ki nem mondott mondatok járnak a fejemben. Ki akarnak jönni, de felesleges lenne. Mondjam el mit érzek? Vagy hogy mi a véleményem az egészről ami történt? Felesleges lenne. Csak újabb viták születnének.

Elengedtem, de azért még fáj egy két dolog.

Megváltoztam. De ami bánt az változatlan.

[snapchatpoets]

Az álmaim? Széttörtek

Mindig ezt mondták a felnőttek:

"hagyd fiam, enged el őket"

E szavak engem meg nem törtek

Csak a szomorú valóság ölt meg

[snapchatpoets]

Túl boldog vagyok ahhoz, hogy szomorú szöveget írjak.

[snapchatpoets]

Remélem, hogy azt a pulcsimat, amit otthagytam nálad, minden nap megtalálod és minden nap eszedbe jutnak a közös emlékeink.

[snapchatpoets]

Mivel érdemeltelek ki?

[snapchatpoets]

Ő soha nem lesz olyan jó hozzád, mint amilyen én voltam.

[snapchatpoets]

Az lettem, aki soha sem akartam. Mégis így érzem jól magam

Azthiszem...

[snapchatpoets]

Hajnal

Mostanában rászoktam a hajnali ébren maradásra. Ez eddig azért volt, mert valamin rágtam magam. Ez most sincs másképp. Gondolatok sokasága nyomja szét a fejem belülről. Mégis miért akartok kijönni?

Elmélkedem az életemen. "Biztos jó az , amit csinálok?" "Mit kezdek, ha majd ott leszek?" "Ki fog mellettem állni és segíteni?"

Kérdések, melyekre sosem kapunk választ, főleg nem hajnalban, a sötét szobába, ahol a beltéri fénye világít csak. Enyhe fényforrás, kevés dologra világít rá. Bennem meg főleg semmire.