Stargardt - a csillagszemű
Van ez a csodálatos dolog, amit Stargardt szindrómának neveznek. A szem genetikai betegsége, aminek röviden szólva annyi az oka, hogy a látáshoz szükséges A vitamint, pontosabban annak a hulladékanyagát a retina sejtjei nem tudják kilökni magukból, így szép lassan megtelnek majd beledöglenek. Nem túl szép halál, hogy belefullad a szarba. A betegség kifejezetten a retina éleslátási központját támadja, ami miatt az ember se közelre, se távolra nem lát élesen.
Egy ki&^#@! homály az egész kép közepe... igen, a perifériás látása ép marad a betegnek. A homály pedig először csak életlenséget jelent, aztán egyre nagyobb a folt amin már nem látsz át. Természetesen teljes vakságot nem okoz, de akkor is...
Viszont a nevében benne van a Star, avagy a csillag, és amúgy is csak 10.000:1-hez arányban alakul ki a dolog, így kellően különlegesnek érezhetem magamat.
Ami viszont a dolog ijesztő faktorát adja, hogy senki sem tudja, hogy mikor és mennyire romlik az ember szeme. Hallottam már olyat, hogy mivel 30 fölött jött ki igazán, így már nem romlik annyira, de erre nem találtam utalást hivatalos forrásban.
Azon kívül, hogy nem 8 éves koromban jött elő, mázlim van még amiatt is, hogy programozóként a kijelzőn szereplő betűket jócskán nagyítva el tudom végezni a munkámat.
// ez nem orvosi információ, ne vedd annak!