Jókai írta valamelyik regényében
hogy a férfi az egyik nő mellett ábrándos költő a másik mellett vakmerő hős. Nem szó szerint így volt, csak ez volt a lényege, na. Logan csak két nő védett mindig körömszakadtáig, az exfeleségét meg az egyik barátnőjét. Nem lehetett egy kurva szót sem szólni rájuk. De tényleg nem. Akkor sem, ha sörözés közben ő elejtett egy szót, hogy mondjuk az exe szarul főzött. Ha bólogattam, hogy az nem jó (mert amúgy erre mit lehet mondani, hogy nem baj?) akkor jött egy olyan ellentámadás ami teljesen nem volt szinkronban a dolog súlyával vagyis súlytalanságával. Ha azt mertem mondani, hogy érthetetlen, hogy minek dédelgetik a döglött kutyát, na, ott világháború lett. Én nem értem az ő barátságukat és kuss. Kb. Nade döglött kutya, érted. Meg lezárás, meg nem lehet a végtelenségig odázni a szakítást, mert az el nem végzett dolgok mérgezik az embert meg a környezetét is. Fura volt. Értehetetlen. Én nem gondolom, hgy az exeket szidni kell, sőt, minél inkább szídja valaki, érzelmileg annál jobban be van még csatolva, de mégis furcsa érzéseket hozott. Bármelyik közös ismerőst kibeszéltük tárgyilagosan, jó tulajdonságai, rossz tulajdonságai, viszonyulásaink, kivéve ezt a két embert, akit védett mindenáron. A barátnője ugyanígy. Mintha elveszítette volna ilyenkor a realitásérzékét meg a józan eszét. Dzsummm jött a lehengerlő támadás, ha bármit ki mertem mondani abból amit gondoltam. Egyszerűen nem lehetett róluk beszélgetni. Hát, ja. A pszichológia is azt mondja, hogy amikor nem adekvát válasz érkezik, amikor támadás van, ott félelem van. És nyilván nem tőlem, hanem a szembenézéstől. Nincs nyugalom, nincs empátia, hanem erőből akarja megoldani mert stressz van. Persze, kérdezhetné a kedves olvasó, hogy nem mondhatja azt, hogy bocsi, erről nem akarok beszélgetni? Mondhatja, de az is fura. Merthogy ezek, hogy hogy éltünk, mit gondoltam, hogy éreztem magam, mi volt a jó mi volt a rossz vagy kivel barátkozok és miért vagy kit tartok vonzónak, ezek közepesen mély csevelytémák. Szeretem a túróspalacsintát, meg szerintem az exem egy tők jófej ember, csakhát... és jöhet a sztorizás ez volt az volt, nem esett jó, nem éreztem magam jól, nem csináltuk, nem kaptam, nem tudtam boldog lenni, stb. A mélysége annak lenne, hogy mit tanultam abból amit megéltem. Mélysége a tévedések, a vágyak és a csalódások beismerésének van. Azok megejtik a másik ember szívét, tud azonosulni, tudja azt mondani, hogy mi is így voltunk vagy nálunk nem így volt, de értem és tudok együttérezni. Fura barátaid vannak, nekem is vannak fura barátaim, de ezért kedvelem meg azért, meg néha meg nem. Amúgy, líra nélkül, épp ma gondolkodtam rajta, hogy Logan hányszor eladott engem. Pokolra fog ezért jutni. :( Az exe meg egy tök cuki nő. Elég nehéz sorssal, és két boldogtalan házassággal a háta mögött. Én mélységesen együttérzek vele. De ettől még nem tanult meg főzni, miért nem lehet ezt kimondani? Vagy azt, hogy borderline, hogy hisztérikus. Ezek terhek egy kapcsolaton, de nyomor annak az embernek is. Hárít, támad, hárít. Mindegy, már megszoktam ezeket. Vannak róla gondolataim, de amúgy vállrándítós. Nem akarja megoldani az elakadásait, ne oldja meg. Maradjon benne. Az valójában már a purgatórium. Opsz, jut eszembe! Még valaki! Az én exemet is bevédte, amikor semmi másra nem lett volna szükségem csak egy kis baráti támogatásra. De helyette jól lebaszott és megvédte az exemet. Szerintem ilyen senki mással nem történt, ez annyira nem normális. Jézusom, hogy bőgtem utána. Félelmetes lehetek. Hiszen tényleg folyton bántom. :D :D
