Szavakkal verve
Tegnap a villamoson (amúgy hátborzongató volt, mert elaludtam és majdnem leestem az ülésről annyira fáradt voltam) hallgattam egy nőt meg a gyerekét. Borzalmas volt amit a nő művelt. Folyamatosan kommentálta a kislány minden mozdulatát és folyamatosan kritizálta. Mint egy gép, mondta a magáét és mintha direkt csinálná, kínozná, ölné a lelkét. Most nézd meg, most minek csinálod, ezt meg miért, ez ilyen, ez olyan. A kislány állt előtte és szinte láttam ahogy belül a lelke zsugorodik egyre kisebbre, hogy ne legyen zavaró, kritizálható, ne csináljon semmit, ne is látszódjon. Annyira bántó volt a nő szövege, hogy majdnem rászóltam, hogy hagyja abba mert fáj, mert nekem fáj amit csinál. Anyám is baromi kritikus volt, de ilyesféle üldözést nem művelt, szóval nem azért fájt, hanem mert tudom, hogy ennek micsoda borzalmas hatása van a gyerek személyiségfejlődésére. Van egy ismerősöm (túl közeli), aki hasonlót művelt a gyerekeivel. A legelső emlékem, hogy amikor az egyik gyereke kb 3 éves volt, és nagyon ügyesen kirakott valami korát meghaladó kirakót, akkor nem megdicsérte, hanem számonkérő hangon megkérdezte, hogy "de ezt te honnan tudod? Honnan tudod, hogy így kell kirakni?" A gyerek ott állt, és akkor azt láttam magamban ahogy tökre elbizonytalanodik, mert megmagyarázni nem tudná, hogy honnan tudja, de ha így beszélnek vele, akkor ezzel biztos valami baj van. Hát, egyik gyereke se a magabiztosság meg az önbizalom meg az önérvényesítés élharcosa, és az ismerősömet valahogy elkerülte a felismerés, hogy ennek ő maga az oka, nem a genetika. A villamosos akciónak amúgy az lett a következménye, hogy felszakadt a seb, és rám ömlött több évnyi gúnyos megjegyzés, kritika és lebaszás Logan részéről, amit eddig begyűrtem a szerelemzsákba. Villogtak előttem a képek az arcáról és mintha egy kísérlet része lettem volna, csak nyomogattam a választógombot. igen, ez is, igen, úristen, és igen és jézusom. Az, hogy egy felnőtt kapcsolatban az lehetsz aki vagy, hogy kimondhatod azt amit gondolsz, bármi is az, az nagyon szép és fontos dolog. HA ott van mellette a hála azért, hogy benne lehetsz egy ilyen kapcsolatban. Ha minden porcikánkkal vigyázzuk azt a kapcsolatot, ami elviseli az ember gondolatainak, félelmeinek, kritikájának, álmainak, vágyainak, bizonytalanságainak, érzelmi és gondolati hullámzásának sokszínűségét. Akkor van ez rendben, ha a kapcsolatban a másik is megteheti ugyanezt és ugyanolyan szabadnak és elégedettnek érzi magát és nem kell félnie a retorziótól. Ha azért teszed, mert egyszerűen megteheted, az akkor színtiszta gonoszság vagy (jóindulatúan) totális érdektelenség a másik felé. Ha meg nem érdekel a másik ember, akkor minek basztatni? Mámorító a hatalom. Az a nő a villamoson, biztos az is olyasmit érezhetett, hogy ő jobb, okosabb és hatalma van a gyerek felett, a markában tartja a lelkét, az egész lényét. Mekora fájdalmas sérülése lehet annak a nőnek...
