Ahogy nekem tetszik
Tegnap éjfélig pakolásztam. Átrendeztem az üzletben a konyhát, pontosabban kilomtalanítottam, ahogy a kamrát is. Volt a fejemben egy kép, hogy mit szeretnék látni, és úgy döntöttem nem kötök kompromisszumot. És görgött és görgött a dolog, pakoltam ide meg oda, és néztem és kerestem mindennek a helyet, ahol jól használható és jól is néz ki, míg végül ott áltam a konyhaajtóban és úgy éreztem, hogy nem akarok elmenni innen mert tessék, az lett amit akartam. És a látvány együtt a beteljesüléssel, az kurvajó érzés volt. És még mindig rengeteg hely van a szekrényekben. Mindez csak annak az erdménye, hogy kivittem mindent amit nem használunk, és feljebb raktam amiket ritkábban és lejjebb amiket gyakrabban veszünk kézbe. Azért volt ez fontos, mert én ezt hanyagolom el legtöbbször és kötök kompromisszumokat mert rohanok, hogy haladjunk, és halogatom a tökéletesítést dolgot, mert nincs időm. Most erre szántam ezt a hetet és olyan jó volt megélni, hogy van eredménye. Még a függönyt megvarrom. Beszélgettem a lányommal és annyira mélyre ment a beszélgetés, hogy elkezdett nagyon sírni és zokogás közben elmesélt mindenfélét, de főleg érzéseit velem meg a testvérével meg az iskolával kapcsolatban. Hagytam, hogy kisírja magát és örültem, hogy dédelgethetem, mint picikorában. Az orchideám akkora hatalmas virágszárat növesztett, mint aki ki akar nézni az ablaküvegen keresztül. Földig ablak van, rengeteg fény úgyhogy nem lehet más, mint az, hogy unatkozik és kiváncsi a kinti életre. :) Már csak egy dolgot kell ebben az évben megcsinálnom, hogy igazán rendben legyek. Nem tudom, hogy lesz-e hozzá bátorságom. El se mesélem mert akkora faszság, hogy eddig nem tettem meg. De ez is olyan, mint a konyha, úgy kell lennie, hogy nekem jó legyen.
