A falu, ahol majdnem meghaltunk :D
Jól el vagyok maradva a blogolással, mert nem volt net meg húzós két nap volt eljutni Olaszországba, kikerülve az autópályákat (nem én döntésem, szerintem faszság, nem spórolás)
Naszóval szombaton megálltunk egy kis faluban (Pulszt). Ez ilyen mész az országúton, hirtelen jobbrafordulsz, felmész a hegyre, fura, hogy ott is élnek emberek, van pár ház, a falu.
A templomhoz tartozó mifenében volt a szállásunk.Parókiának túl nagy, apátságnak túl kicsi. Nagyon rendezett környék, nagyon szívélyes fogadtatás, ahogy beléptünk a hatalmas kapun, na onnantól kezdve lett fura érzésem. Az udvar összevissza tele minden lommal, meg vidám kutyával meg állatokkal.
teszek is ide képet:
A szállás (miután felmásztunk a meredek grádicson) meglepetést nyújtott az udvar után, egy hatalmas, makulátlanul tiszta, mindennel felszerelt, amúgy eklektikus berendezésű apartman volt. Mintha a berendezést adományokból hordták volna össze. Teljesen megfelelt, tényleg. Az ablakból ráláttunk a tavacskára meg a fura kis házakra az úton. Na, meg is néztük őket.
A házaknál már mondtam, hogy így kezdődnek a hororfilmek. Itt vannak a kis vidám turisták, tök gyanútlanok, pedig észrevehették volna az apró jeleket, pl az udvaron szanaszét szórt holmikat, mintha utazók mindenféle cuccai lennének, és a fura, szokatlan kis tákolt házakat, amiknek tiszták az ablakai, mégis olyan hangulata van, mintha nem laknának benne, az ajtók felett a felirat jelzi, hogy idén is meg lett áldva a ház, de vajon mi ellen, amikor az ablakokban ismeretlen vallás jelképei lógnak, a temetőben a sírok szorosan egymás mellett, szigorú rendben, mint valami mánia, a fű csíkosra vágva mintha a rendezettség a belső feszültséget próbálná elfedni, és sehol egy lélek az utcán. Figyeljék meg, hogy reggelre lemészárolnak minket és feletetnek a malacokkal.
Nem paráztak, azt mondták írjak regényeket. :D
Találtunk szamócát. Mondtam, hogy ne egyék meg mert van valami növény, ami pont úgy néz ki, de rohadtul mérgező. Addigra már megették.
Este felfedeztünk egy pávát a háztetőn, aki magányában egész éjjel rikoltozott. Lehet, hogy valami védőszent volt, mert végül nem haltunk meg reggelre. :D
Sajnos a mobilom szar képeket csinál, és én sem értek a fotózáshoz, de volt egy izgalmas rész furcsa hegyoldallal és érdekes erővonalakkal. Azt még ideteszem.
És mentünk tovább... úgyhogy ebben a játékban nem az első helyen halt meg a csapat.
