Hívj halottkémet vagy papot! Nem éri már meg a holnapot, Az értelem és érzelem kora, A sors újabb furcsa fintora. Hogy a közöny hűsítő bora, Csak a hanyatlásunk mámora, Minden érzéket letompít, Bárki, bármit bárhogy ordít. / A szemfedőt önként viselve, Vaksötétségben az elme, A megfékezetlen tüzeknek, A lángjai gyorsan üzennek.
Depresszió - Álom Az Álomban










