nehéz is valamit úgy élvezni, hogy közben az előtte lévő három szuper baranyai napra gondolok (ami tényleg egy ifjúsági kalandfilm volt néhol francia újhullámmal vegyítve), mert hát mi felszabadító, ha nem idétlenül visszarohanni a körforgalomba szőlőt szedni, az orfűi tóban majdnem fürödni, aztán csak bámulni a többieket, hogy jönnek ki vacogva, idióta módon kilátókba mászkálni (nopláne ami nem annak volt szánva), dankó- és retrórádiót hallgatva a mecsekben kanyarogni, meg közben interjúzni
szóval az egy hülye kör, hogy azt hajtogatom, hogy milyen szar ez a belterj, aztán amikor nem abban vagyok, hanem valami idegenben, akkor fura, és fanyalgok, hogy nem elég kritikai (és hát tényleg, egy kicsit sem)
de Kolozsvár szép, tök bejárható, a végén már többet beszéltek velem angolul a románok, és nem csak magukban ezen a nyelven, ami ugyan hasonlít a franciára, de inkább az olaszra, bár mindegy, mert nem értem
viszont amitől tényleg király lett, hogy találkoztam a szem szerkesztőivel, úgyhogy nem volt hiány baloldaliságban sem, sőt, megmutattak egy anarchista helyet, ahol az ottani lakhatási mozgalmat szervezik, tegnap meg még újabb filozófusokkal kosaraztam (felülemelkedve a labdafóbián, bár időnként felvillant előttem a középiskolai őrmester-tornatanár képe, ahogy ledorongol, hogy kapjam el, dobjam be, és miért bénázok)
az egész idő alatt a nagyanyám is eszembe jutott többször nyilván, velük jártunk párszor Erdélyben, meg az utazás előtti kb utolsó dolog a temetése volt, ami egy teljes színház, ahol mindennek megvan a maga rendje, csak mi nem tudjuk, és lestük a nagyapánkat, mikor mit kell csinálni - utána beszéltük is, a mama mejegyezte, hogy hát a nagyanyátok mindig is imádta az ilyen borzasztó színjátékokat - meg jöttek az ismerős-ismeretlen nénik-bácsik, persze megint volt, aki összekevert a nővéremmel...
a ma esti sörözéstől nem tudom, mit várjak, szorongjak-e, az nem is kérdés, azt mindig lehet
például attól, hogy megírom-e időben a kördogát, megcsinálom-e a fordítást
utána ott az égy, ahol biztos meg kéne beszélni dolgokat, végülis az utóbbi időben talán már bátrabb vagyok ebből a szempontból (ha nem is sokkal összeszedettebb)
nem tudom, milyen lesz jövőre, azt hiszem, szar, pedig most abból már épp elég volt
