Jogosan kerül elő sokszor, egyik némettanárnőm is kérdezte, hogy hány éves koromra tervezek gyereket. Nem akartam a képébe vágni, hogy nem tervezek, ezért 33-at mondtam. Annak, hogy nem tervezek, van egy roppant prózai, ám annál fellebbezhetetlenebb oka: a génállományom nem szeretném továbbadni.
1. Ha fiú lenne, alacsony növésű volna (kivéve, ha édesanyjának azt a 180 körüli francia szakos lányt tenném meg, aki ijesztően rám volt kattanva, de elmenekültem, és azóta nem láttam).
2. Még kínosabb eshetőség, hogy lányként azt a szőrzetfaktort örökli, mely az én fél életemet is elveszi a gyantáztatás/borotválás/csipeszezés révén. Ha édes leányom rám ütne ebben a tekintetben, 13 évesen úgyis fejbe lőné magát, az meg senkinek nem hiányzik. Azt nem zárom ki, hogy egyszer örökbe fogadok valakit, szörnyszülöttet létrehozni azonban felelőtlenség.
