Ma megint arra jutottam, arra kellett jutnom, hogy ha valamilyen véletlenségből kifolyólag egyszer sok pénzem lesz nagyon, a kerületnek a Kosztolányitól kijjebb eső részét felvásárolom egy az egybe’, a feneketlennek mondott tóval kezdem, aztán jöhet a többi mindenféle. Nem fenyegetés, csak gondoltam szólok!
Különben tízből kilenc esetben mikor az ember a lábát az ajtón kiteszi, nem fogadja az égegyadta világon semmi különös, MA ellenben minden velem szembe közlekedő rám mosolygott, vagy megkínált valamivel. A felesleges mosolygást illetően azon gondolkodtam már, hogy lófaszt vajon ki rajzolhatott a homlokomra mikor a délutáni ágynak dőlésemet rendeztem, de arra kellett rájönnöm, hogy mindenki teljesen ártatlan ebben az ügyben… Szóval a koratavasz, vagy ki tudja mi az okozója ennek, mindenesetre az jutott még eszembe ettől a félig egésztől majdnem teljesen függetlenül, hogy normális nem, dzsesszgitáros viszont talán lehetek még!











