Egy pici fless csak a tegnap. Szakadékba lök, elkap rámutat, ki az, ki nem vagy! Én ugrom utánad még a szádat se kell kinyitnod! Tudom minden titkod! A régi tereken, a régi helyeken, a régi szerelem a város felett ha visszanézek, ott állok veled! A régi parfümöd, a szád, a szemed a lényed, nézlek és a hideg kiráz! Ez képtelenség, a színes világ hova tűnt? Veled miért nem élhetem át újra a szépet egy életen át? Nem szállsz velem, egyedül szállni meg nem hagysz! Tudom ez van nekem kéne lépnem, elérnem, hogy magad megadd. A gyomrom görcsben késztet, hogy még egy pohárral öntsek! Elég a hülye játékból! A szerepből, amit magadra öltesz! Ezzel ölsz meg! Döntsd el, hogy valóban kellek-e! Mert nekem kellesz te! Tudom, mindig lesz, mi közénk állhat a rózsaszín felhők talán nem gyűlnek körénk... Már a rideg valóságot kezdem látni tudod, tetszhet bárki, de csak az számít, hogy szeretsz-e? Eressz el, ha nem eléggé ahhoz hogy hozzám igazodj és én meg hozzád ...egy életen át Egy pici fless csak a holnap. A legnagyobb gond, ha nem lesz már jobb, se rosszabb! Összeroppansz, ha nem bírod a súlyt, amit ráddobál a hétköznap. Kell valami, mi kiemel mikor minden monoton, idegen a lelkem meg viharként tombol idebenn! Talán a szavaid egyszer változtatnak valamit megadatik, hogy valóra váljon minden régi álom, de mit is várok? Mondd mi szed ki az árokból? Mikor kiderül, a jó út máshol volt... Kell valami, ami végigkísér engem, ami megnyugtat, amikor kisírt szemmel üvöltenék a világba hogy ebből elég! Meg hogy mit érzek irántad... Kell, ami irányt ad, hogy el ne tévedjek, ami a szarból kiránthat, ha belesüllyedek és a rap... Én érzem ezt az életem megválni tőle már képtelen... Jó, hogy van mibe kapaszkodhatok egy célt kaptam, amit még a kamaszkor adott! Ez az én életem, de semmit sem ér ha megosztanom nincs kivel az élményeket! És hogy mit miért teszek? Kevés, aki érti, ki átlát de ez csak rám tartozik meg egy kicsit már rád...
