2015.12.02. Kairó
Ma is a tizenegy órás müezzin énekre keltünk melaszos kávé a teraszon. Aztán még egy és még egy. Egy séta a közértbe, rengeteg látnivalóval. Mangócsatni-szerű és valami nagyon helyinek látszó szósz beszerzése, mint utóbb kiderült, tévedés volt. Édes citrom, és körteszerű magvas gyümölcs szintén csalódás. Persze nem biztos hogy így kell enni, hogy érett, satöbbi. A citrom viszont mennyei itt. Nem nagyobb, mint egy húsos cseresznye, egyszerre édesebb és savanyúbb az általunk ismertnél, virágos illatos, csodafinom.
Koncertünk Régi Kairo városrészben. Utcai banán árusok, mobil édes-krumpli sütödék, teázgatók, szamaras gyümölcsárusok, romok, macskák, rengeteg ember.
A kiállító tér, kulturális központ lehetne akár Berlinben vagy Budapesten. Fazekasságáról híres környék, képzőművészeknek, kézműveseknek van itt műterme. Csak a tetőre, ma esti színpadunkra felszűrődő városi zajok emlékeztetnek Kairóra, a kortárs képzőművészeti kiállítás szimbólumaiban visszaköszönő kopt- és iszlám motívumok, a utalások a pár éve történt forradalomra, a Nílus és a Nap-kultusz a koncept munkákban.
A mai koncert nagyon más, mint a tegnapi. Szőnyegeken csöndben üldögélő, teázgató népek. Koncert után gratulációk, mindenféle konzulátusi- és tudós népséget nyűgöztünk le. Szégyenlős fotózkodás, de hamar szétszéled a társaság.
Holnap piramisok.
Koncertfotók: Marianna Fa