Music - Zene es vallomas
A Ferjem nagy gondot fektet arra, hogy jol szorakozzam ezert fantasztikusabbnal fantasztikusabb programokat es meglepeteseket szokott kitalalni. Az utolso dallasi hetvegenken a szoborpark - Picasso es Miro szobrokkal - volt az egyik program. Mikor megerkeztunk a belvarosba, kiderult hogy egy oszi fesztivalba csoppentunk, igy volt szerencsenk megnezni egy azsiai harcmuveszet bemutatot, indiai tancosnoket, kozepkori ruhaba oltozott holgyeket es urakat es egy csodas szimfonikus koncertet is. Eppen Bizet Carmen-je szolt mikor megerkeztunk a koncertre es en vezenyelesbe es tancolasba kezdtem, mivel nagyon szeretem ezt a muvet es kivulrol tudom a taktusait. Szelesen mosolyogva dudoltam a dallamot, mikor egy hatvan koruli holgy meszolitott. “ Nagyon koszonom! Koszonom, hogy szereted a klasszikus zenet. Most visszaadtad hitemet, hogy a Te korosztalyodban is vannak meg zenekedvelo fiatalok. Igy ha en mar nem leszek, az Operaban a mellettem levo helyen megis ul majd valaki. Nagyon koszonom Neked!” Nezett ram meghatottam pislogva a holgy.
Termeszetesen en is meghatodtam. Ilyen szenvedelyes es szivhezszolo vallomast meg sosem kaptam ismeretlentol. Szeretem Dallast!