Máj.
Tüdőm hangos szorgalommal fújtat,..
Szívem ritmusra, zakatolva pumpál,..
Izmaim halkan cserszegve erőlködnek, ernyedeznek,..
De a lelkem hangtalan, üres... hisz te voltál a karmester, s lelkem mint egy zenekar, úgy harsogta túl testem furcsa, kusza zajait, akár a feltörő emlékek rejtik magukba azt a csöppnyi kis épen maradt eszem.
A májam? Hát mondjuk, hogy szorgosabb, mint vala...









