#hermanottomuzeum

[homregeszet]

🥩Kerti sütögetés, grillezés, chillezés a hosszú hétvégén!? 🍹 Kísérőnek hoztunk hozzá egy 7500 éves, bordázott aljú sütő tálat, a neolitikum idejéből 😏 Lecserélnéd rá a grillsütőd!? 🙃

[homregeszet]

Játék

Játékoskedvűek figyelem! 🔍"Keresd a képen az objektumot!" feladványt hoztunk nektek a hétfői ebéd mellé. 🤭 Számoljátok össze, hány régészeti jelenséget véltek felfedezni madártávlatból a bükkábrányi ásatás következő etapjához készült drónfotón! Megfejtéseket várjuk kommentben! 😄

[homregeszet]

Uppony - Földvár

A vadregényes Upponyi - szoros fölött emelkedő Uppony - Földvár nevű lelőhely a nevével ellentétben egy kővár romjait rejti. Noha a helyszín a feltárás előtt inkább egy hepehupás rommezőnek tűnt, az idén augusztusi tisztítást követően kibontakozott  egy közel 8x8 méteres, négyszögletes toronyépület keleti falazata. A meredek hegygerinc sarkantyúhelyzetű végében álló késő Árpád-kori nemesi vár a völgyszoros északi végében magasodott, míg szinte kőhajításnyira tőle, a szoros túloldalán egy másik erődítés is, a Dedevár emelkedett. A Láz-bérci víztározó páratlan természeti szépsége mellett érdemes e két várat is meglátogatni. :)

Dr. Szörényi Gábor András

[homregeszet]

Szkíta farkas - kelta vadkan, két jó barát?

[English version coming soon]

Ha valaki a régészetre gondol leggyakrabban Indiana Jones, az egyiptomi piramisok vagy Attila sírja jut eszébe. Habár a múlt feltárása izgalmas tud lenni, a munka oroszlánrésze azonban a terepi földmunka keretében zajlik és az igazat megvallva a legtöbb régészeti korú gödör nem rejt kincset. Azonban a régészet, mint mindig fejlődő és egyre több tudományággal együtt dolgozó diszciplína ma már túlmutat a szép és értékes tárgyak gyűjtésén. A tudomány fejlődésével egyre több lehetőségünk nyílik a múlt teljesebb feltárására és megismerésére. Ennek szellemében zajlott le 2019 április 10-12. között a MΩMOΣ vagyis az Őskoros Kutatók XI. konferenciája, melynek témája az ember és a környezet volt. A Herman Ottó Múzeum részéről egy posztert vittünk, amelyen a bükkábrányi lignitbányában zajló friss kutatásokról számoltunk be. A vaskori településnek, amelyet 2017 óta kutatunk, nemcsak a gazdag leleteiről tudtunk beszámolni, hanem a tájat régészeti szemmel, modern módszerekkel vizsgáltuk meg.

A Bükkábrányi lignitbánya területén már több mint tíz éve folytat kutatásokat a Herman Ottó Múzeum. A terület a Miskolci-Bükkalja kistájon található, amelynek egyik meghatározó vízfolyása a Csincse-patak. A Bükkábrány és Vatta települések között elterülő Csincse-völgy meghatározó szerepet töltött be a történeti korokban, azonban egykori képét a bányaművelés ma már jelentősen megváltoztatta.

Az itt található közel 400 hektáros területen az elmúlt évek során több régészeti korszak jelentős lelőhelyei lettek megkutatva. Hogy miért volt ilyen vonzó a terület a patak közelségén túl, arra részben 2015-ben Kalli András és K. Tutkovics Eszter kutatásai választ adtak, ugyanis sikerült azonosítaniuk a Csincse egykori gázlóját és a hozzá köthető utat, amely talán már a bronzkorban is használatban volt.

A 2017-es és 2018-as években a Csincse-völgy északi részén, a VIII-as számú lelőhelyen végeztünk feltárásokat.[1] Több korszak település nyomait találtuk meg a területen, ebből két jelentősebbet emelünk ki: a kora-középső rézkorhoz és a vaskorhoz köthetőt. Utóbbinál sikerült a szkíta és kelta együttélést megfigyelni, valamint több ipari tevékenységhez, többek között mezőgazdasághoz, kerámiaművességhez, fémmegmunkáláshoz köthető leleteket és jelenségeket dokumentáltunk.

A lelőhely egy dombon helyezkedik el, amely a Csincse-patak egykori magaspartja volt. Míg a domb lábánál végzett kutatások során szórványosan kerültek elő régészeti objektumok, a magasabban fekvő részeken sűrűsödtek a településekhez köthető jelenségek. Mivel a vaskori települést szinte egészében tudtuk vizsgálni egy rekonstrukciós kísérletet csináltunk, összevetve a rézkori település szerkezetével. A vaskori gödrök és épületek az egész domboldalon dominánsak voltak, ezzel szemben a rézkorhoz köthető épületek a domb legmagasabb részein fordultak elő. Figyelembe véve azt, hogy a Kr. e. 500 körül bekövetkezett az úgynevezett Római klímaoptimum (szubatlantikum), jogosan feltételezhető, hogy a vaskori település, mely a Kr. e. 4-3. századra keltezhető, szárazabb környezeti feltételeket talált, így a domboldal egészét ki tudta használni. Ezzel szemben a rézkori épületek a dombtetőn sűrűsödtek, talán azt jelezve, hogy az alacsonyabban fekvő területek nedvesebbek voltak az atlantikumi fázissal összhangban. 

A vaskori település nyugati felén térképre vittük az épületek és a gödrök pozícióját, így lehetőségünk nyílt a település struktúrát is vizsgálni. A térképen nincsenek külön szétválasztva a szkíta és a kelta objektumok, egyrészt a feldolgozottság foka miatt, valamint nagyrészt egykorú a település (korábbi szkíta periódusra utaló nyomok vannak, de elkülönítésük még nem történt meg). A kerek, illetve szögletes alaprajzú épületekből az esetek többségében a két kultúra leletanyaga keveredve került elő, valamint két-három esetben fordult elő olyan, hogy szkíta jellegű épületet vágott kelta objektum. Ezek alapján egy békés együttélés képe rajzolódik ki a településen. A korszakból három gödörbe helyezett halottat is feltártunk, azonban haláluk jellege nem utal erőszakos cselekményre.

A térképen egyes épületekhez, épületcsoportokhoz tartozó gödör sűrűsödéseket lehet megfigyelni, amelyek utalhatnak a tágabb értelembe vett háztartásokra. A fémleleteket összegyűjtve, nem meglepő módon, a legtöbb tárgy az épületekből került ki. Ezek közül is kiemelkednek a műhelyként meghatározható épületek csoportja, amelyekből a legtöbb fémtárgy, szerszám és vassalak előkerült és egy területen koncentrálódnak. Ebben a „műhelykörzetben” kerültek elő egy edényégető kemencével, valamint még több tűzhellyel rendelkező épületek, egyikből három bronzöntő tégely töredéke is napvilágot látott. Kerámiagyártáshoz további bizonyítékul szolgál egy különálló fazekaskemence és egy grafittömböket tartalmazó gödör, ezek azonban a műhelyépületektől északabbra helyezkednek el.

Külön érdekességként említhető az egyik szkíta téglalap alaprajzú házból előkerült díszített vadkanagyar, amely két állatfejet ábrázol. A bal oldalán ragadozó állat (farkas), jobb oldalán pedig madárcsőrszerű orrban végződő vadkan képét lehet azonosítani. Legközelebbi párhuzama a lajosmizsei, szintén ragadozó állatot ábrázoló csontveret, távolabbiért azonban az alsó Volga-vidékig kell elmenni. Itt találhatóak ugyanilyen vadkan vagy más állat fogából faragott amulettek, amelyeken szintén egy-egy állat képe jelenik még, sokszor kevert, csodás lényt mutatva be. Ezek a stílusú amulettek szauromata halomsírokban kerültek elő és a Kr. e. 6-5. századra tehetőek.

 Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: „...aligha állhat nekik bármely csatarend ellent.” : Egy elfelejtett nép, a szarmaták. A Jósa András Múzeum Kiadványai (74.), 2018, 57 o., 48. kép

Az összességében közel 5 hektáron elterülő vaskori telepről az eddigi eredmények alapján elmondható, hogy egy szkíta-kelta vegyes kultúrájú, nyíltszini, erődítés nélküli, mezőgazdasággal, fazekassággal, fémmegmunkálással és háziiparral foglalkozó közösség lakta. Feltűnő volt a pénzek hiánya, viszont az importáruk, mint az üveggyöngyök és karperecek, valamint a nyersanyagok az aktív kereskedelmi szerepet jelzik, különösképpen, ha ehhez hozzávesszük a korábbi kutatások során azonosított út szerepét a Csincse-völgyben. A lelőhely középső részén egy sávban 13 szkítákhoz köthető temetkezést is feltártunk, amiből 4 csontvázas, 9 pedig szórthamvas volt. Ezek kis részét későbbi, kelta gödrök vágták, valamint ehhez hozzávetve a vadkanagyar amulett keltezését feltételezni lehet egy korábbi szkíta periódust is. A település kiterjedése még korántsem tekinthető teljesnek, a bányabővítéssel párhuzamosan a feltárások is folytatódni fognak az idei évben és reméljük tovább fogja pontosítani a telep struktúrájáról és kronológiájáról való ismereteinket.

Térinformatika: Kiss Dániel                                                                                      Szerző: Németh Attila

[1] A nagy felület miatt az Ásatárs Kft-vel közösen végeztük a munkákat, az ő általuk feltárt terület a középső részen látható, közreműködésüket és segítségüket ezúton is köszönjük.

[homregeszet]

észLELET: Vadkanagyar pár a késő neolitikum (újkőkor) időszakából

Vadkanagyar pár, késő neolitikum (újkőkor), tiszai kultúra, Kr. e. 5000-4500/4400

Fotó: Baranczó Benedek, Herman Ottó Múzeum

Lelőhely. Kesznyéten-Lúci Abony (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), s1 objektum, feltárásvezetők: Csengeri Piroska, Koós Judit, 2002.

Gyűjtemény: Herman Ottó Múzeum Régészeti Tár

A dunántúli és az északkeleti régió férfi sírjaiban talált csiszolt kőeszközök, kőbuzogány, vadkanagyar csüngő, vadkanagyar és vadkanállkapocs mellékletek szimbolikus jelentéssel bírhattak, presztízs- vagy társadalmi státusz kifejezésében játszhattak szerepet a késő neolitikum és a kora rézkor időszakában.

E két vadkanagyar mellett vadkan alsó állkapocs illetve egy kisebb és egy nagyobb edény töredékei leletmentés során váltak ismertté vélhetően magasrangú férfi sírjába helyezett melléklet részeként. A jobban épen maradt agyar külső ívének hossza 25 cm, mely mérete alapján a mai vadászok számára is hatalmas trófea lenne.

A sírba helyezett mellékletek alapján tehát társadalmilag megbecsült személy lehetett a Kesznyétenben eltemetett férfi. Az emberi csontból kormeghatározásra vett minta alapján azt is tudjuk, hogy a férfi valamikor Kr.e. 5020-4910 között halhatott meg. Az antropológiai vizsgálatok során azonban az is kiderült három egyén csontjai keveredek össze a sírban.

A kutatás alkalmával további két késő neolitikus sír látott napvilágot, melyekben Spondylus kagylóból, mészkőből készült gyöngyöket, kővésőt találtak.

László-Hajdú Melinda

Felhasznált irodalom:

Siklósi Zsuzsanna: Traces of Social Inequality during the Late Neolithic in the Eastern Carpathian Basin. Dissertationes Pannonicae. Ser 4. Vol 3. 2013.

[homregeszet]

Árpád-kori ház rekonstrukciója Bükkábrány-bánya XV.lh, Olaszegyháza lelőhelyről// Reconstruction of an Arpad-age house from Bükkábrány-lignite mine XV.lh, Olaszegyháza site

2017 nyarán, több más Árpád-kori objektum mellett, egy leletekben gazdag házhelyet tártunk fel Bükkábrány-bánya XV.lh, Olaszegyháza lelőhelyen.// At the Summer of 2017, in Bükkábrány-lignite mine XV.lh, Olaszegyháza site, with many other Arpad-age (1000-1301) objects, we excavated a house remnants wich were rich in findings.

Az épület 4x4,2 m nagyságú, téglalap alakú, valamint 1,1 m mélységű volt a humuszolt felszínhez képest. Padlóján vastag faszenes rétegen ép kézimalom, valamint 19 darab, zömében mezőgazdasági eszköz volt. Ezen kívül szintén a padlóján nagy mennyiségű edénytöredék is került elő innen.// The foundation of the building was oblong shaped,  4 meter x 4.2 meter in size, and it was 1.1 meter deep from the humusfree surface. In a big stain, the floor was covered with a thick layer of charcoal. We found a quern and 19 pieces -mostly agricultural - tools on it. Over and above, on the floor we found large amount of pottery fragments.

Az épület É-D-i tájolású, délről lépcsős lejárattal ellátott, melyen szintén kerültek elő kerámia, és mezőgazdasági vaseszköz leletek.  Tüzelőberendezésnek semmilyen nyomát nem találtuk.// The building had North-South orientation, and there were stairs from the South, where we also found pottery and agricultural iron findings. We did not found any clue of stove.

Rekonstrukciónk egy a lehetségesek közül.// Our  reconstruction is one of the possibles.

Animáció//Animation: Nagy Sydney József 

Ásató régészek// Exploratory archaeologists: Horváth Antónia, Gál Viktor

A zene felhasználásához való hozzájárulást köszönjük// Thanks for the right of using its music: Szokolay Dongó Balázsnak és a Vasmalom zenekarnak!

[homregeszet]

Preparation of our new seasonal exhibition in progress: 'Drawing class in the museum: Faces from the past - Relics of the belief systems, from the ancient times to the middle ages. Selection from the Herman Otto Museums' collection.' (helyszín: Herman Ottó Múzeum)

[homregeszet]

Múzeumunk legújabb kincsei – a „hunok aranya”

Hiába a rossz idő és a kora téli hideg, az ásatások folynak tovább Borsod megyében. 2016 novembere azonban tartogatott számunkra valamit, ami némiképp elviselhetőbbé tette a zord terepi körülményeket…

Egy beruházás előtti próbaásatásunk során szarmata településrészletet találtunk. Az egyik megnyitott szelvényünkben humuszolás után nehezen volt értelmezhető a jelenségek körvonala egy erősen kavicsos, szabálytalan alakú folt miatt. Ekkor még azt gondoltuk, hogy ez is az altalaj része, mivel kutatóárkainkban több esetben is megfigyeltünk hasonló kavicsos foltokat. A bontás megkezdése előtt egy cölöphelyként (jobb oldalon) és egy kerek alakú gödörként dokumentáltuk a régészeti jelenségeket.

A gödör metszetre bontása során kiderült, hogy a felszínen észlelt sóder a gödör betöltésében is jól megfigyelhető, tömör halmot alkotva benyúlik annak közepéig. Ez alatt pedig a gödör északi alja felett egy ovális alakú, szürke színű beását észleltünk.

Az újonnan talált objektum kavicsos betöltését követve egy észak-déli irányban húzódó, hosszúkás akna alakja bontakozott ki.

Az akna  északi sarkában pedig egy ép edényt találtunk. A murgai típusú, fekete színű, fényezett felületű, besimított díszű korsó gondosan a talpára állítva helyezkedett el. Ekkor derült ki számunkra, hogy sírt találtunk, amelyet beleástak a szarmata település egyik tárológödrébe, a szépséges korsó és egykori tartalma pedig az elhunyt túlvilági útravalója volt.

Jogos a kérdés, hogy hol van maga a csontváz? Mi már ekkor sejtettük, hogy a régiek rafináltabbak voltak annál, minthogy kitegyék elhunyt szerettüket a sírrablók garázdálkodásának. Ezért a vázat a sírgödör nyugati oldala mentén kerestük, és meg is találtuk. Bal könyöke kilógott a falból, alkarján egy sodrott, hurkos-kampós záródású bronz karpereccel.

A halott a sír oldalában kialakított keskeny fülkében feküdt, láthatóan érintetlenül, mintegy 1,5 méter mélyen. Ebben a mélységben a sárga agyagos altalaj alatt kavicsréteg helyezkedik el, ebbe ásták bele a sírt. Ezért alkotta betöltését az erősen kavicsos agyaggal kevert sóder, melynek foltjáról kezdetben azt gondoltuk, hogy természetes eredetű. A halotthoz azonban csak úgy férhettünk hozzá, ha a fülke felett elhelyezkedő agyagot elbontjuk. Mielőtt ezt elvégeztük volna, megfigyeltük, hogy a fülke idővel rászakadt a halottra, ez a megcsuszamlott agyagrétegeken jól látható volt.

Miután elbontottuk a mintegy 1 méter vastag agyagot a sír fölül, beigazolódott gyanúnk, miszerint női temetkezéssel van dolgunk.  Egy fülkés sír önmagában is ritkaságnak számít...

...de a legjobb rész csak a csontváz alapos kibontása után következett. 

A filigrán testalkatú, felnőtt korában elhunyt hölgy mellett viseleti helyzetben arany ékszereket találtunk: poliéder csüngős, almandin berakásos, sodrott karikájú ép fülbevalót, valamint arany-, és apró fekete kásagyöngyökből fűzött nyakláncot. 

A nagy hír hallatán régészeti osztályunk munkatársai is kilátogattak az ásatásra, hiszen nem mindennapi esemény aranyat találni!

A koponya felszedése után megtaláltuk a fülbevaló párját, illetve a nyaklánc további aranygyöngyei is felszínre kerültek.  A gyöngyök amphora alakúak, néhány darabot középen keskeny vonallal díszítettek. Felszedésük után 15 darabot számoltunk össze. 

Az arany ékszereken és a bronz karperecen kívül további viseleti tárgyakat is találtunk. A derékon egy vas övcsat fogta össze a ruhát, a lábfejeken pedig egy-egy lábbeli csat helyezkedett el, vas csattesttel és bronz pecekkel. 

A csontok felszedése után egy további meglepetést tartogatott számunkra a sír. Az elhunyt bal kezébe kis bronz tükör simult, méretében igen hasonló a ma is használatos kézitükrökhöz. Nélkülözhetetlen női holmi!

A jó korhatározó leletanyag alapján a viszonylag gazdag sír a hun korra, azon belül is az 5. század közepére helyezhető.

Ezúttal elmondhatjuk, hogy nem csak a régészet számára értékes és fontos leleteket találtunk, hanem a nagyközönség szemében is kincsnek számító tárgyakat rejtett a föld. Indiana Jones irigykedhet!

Fábián Sára