Kamcsatka Oroszország legnagyobb kelet-ázsiai félszigete, mely a Bering-tenger és az Ohotszki-tenger között fekszik. A Pacifikus-hegységrendszer tagja a félsziget mintegy 2 millió éve alakulhatott ki. Rendszeresen vulkáni működést észlelhetünk, mert a Csendes-óceáni és az Eurázsiai kőzetlemezek illeszkedése tektonikus mozgásokat eredményez a mai napig.
Kamcsatkán a legnagyobb város Petropavloszk-Kamcsatszkij az Avacsa-öbölben fekszik. A kamcsatkai félsziget 1250 km hosszúságú és számos különleges természeti képződmény sorakozik ezen a területen, noha az időjárása kivételesen hideg. A vulkanikus területen több, mint 180 vulkán helyezkedik el, melyből 29 a mai napig aktív tevékenységet mutat és 19 vulkán UNESCO világörökségi védelem alatt áll. A legmagasabb a Kljucsevszkaja Szopka (4750 méter), míg a legaktívabb a Kronot-vulkán. A három leglátogatottabb a Petropavlovszk-Kamcsatszkijhoz közelebb fekvő Korják-, Avacsa- és Kozel-vulkánok. Gyakori a földrengés is a félszigeten, a legutolsó komoly erősségű rengés 2006-ban volt, a Richter-skála szerinti 7,2 erősséggel.
A félszigeta Gejzírek völgyének is otthont ad, lepipálva az izlandi gejzírvilágot. Számos bővízű folyó is átszeli a félszigetet, köztük a leghosszabb a Kamcsatka folyó a maga 758 kilométeres hosszával. A helyi lakosok leginkább halászásból és vadászásból éltek és gyűjtögetésre nincs egész évben lehetőség, a zord időjárás miatt gyakran a föld alatti üregekben vészelték át a téli időszakot. Alaszkával hasonlatos időjárás nehezíti az életüket. Elsősorban a félsziget Petropavlovszktól távol eső részein él a mindössze tízezer lelket számlájó őslakosság, akik leginkább barna medve vadászatából, halászatból és prémkereskedelemből élnek. Oroszország legritkábban lakott területe ez a vidék.
Az itt élő eszkimó népcsoportok az északi területeken nomád állattartással foglalkoztak és tengeri emlősök-, bálna-vadászattal. Sajnálatosan a szovjet hadsereg rakétakísérleteket folytatott a félszigeten és ennek következményeként nehézfémekkel és nukleáris sugárzással szennyeződött a terület. Az oroszok számára így 1989-ig, a külföldi turistáknak 1990-ig zárt terület volt, nem lehetett látogatni.
A félsziget számos ritka élőlénynek is otthont ad, köztük a pézsmapockoknak, a kamcsatkai barnamedvének, rozsomáknak, szirti sasnak, és még sorolhatnám. A félsziget partjainál nagy számú kék bálna populáció is él, valamint a legnagyobb eurázsiai lazacívó-hely a Kuril-tó. A kék hátú lazacok késő nyáron érkeznek a Kuril-tóhoz. Miután a Csendes-óceánról beúsznak az Ohotszki-tengerre, még 40 kilométert kell megtenniük felfelé az Ozernaja folyón. Kamcsatkán a lazac minden élet forrása. A Föld lazacainak egynegyede itt kezdi az életét. Az első lazacok a nyár elején érik el a folyó alsó szakaszát. Végül júliusban a lazacok több hulláma is eléri a folyó felső szakaszát, és beúsznak a Kuril-tóba. A tó ilyenkor a sasok és a barnamedvék éléskamráját alaposan feltölti. A mackók naponta mintegy két kilogrammot is hízhatnak, és a 4 hónapig tartó ívás eredményeként akár 15centiméter vastag zsírréteg is nő rajtuk, amivel átvészelhetik a telet. A bocsok az első két három évben anyjuk nyomában járnak, és megtanulják kiaknázni a lazacvándorlást. Az óriásrétisasok szintén a Kuril-tónál találnak menedékre. A 80 négyzetkilométeres kráter vize a vulkán melege miatt nem fagy be. Sok madár itt vészeli át a hat téli hónapot.
Read the full article
