Volt, hogy 0-24 beszélgettünk. Elmúltunk. Már örülök, ha napi 1x megkérdezed; hogy mizu. Rám untál, az a nagy helyzet.

seen from Brazil
seen from China
seen from China

seen from Malaysia
seen from United States
seen from Brazil

seen from Pakistan

seen from United States
seen from Netherlands
seen from United Kingdom
seen from United States
seen from China
seen from China
seen from China
seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from Australia
seen from China
seen from China
Volt, hogy 0-24 beszélgettünk. Elmúltunk. Már örülök, ha napi 1x megkérdezed; hogy mizu. Rám untál, az a nagy helyzet.
A család legkisebbjének lenni azt jelenti, hogy a társaságban harmadszorra teszel fel egy kérdést, és még mindig nem válaszol rá senki.
és mikor részegen a karjaim közé bújva, elmondtad, hogy szeretsz. tényleg éreztem is.
A legkisebb dolgok hozzák elő a legnagyobb emlékeket
Rengeteget szorongok emiatt a kis hülye miatt.
Nagyon hasonlóan viselkedik, mint Karolina. A kakival sincs minden rendben. Kis nyeszlett, nem nő, néha prüszköl. A bundája folyton kis csapzott. Pénteken megyünk tesztre.
A legroszabbtól tartok. A FIP és a FIV úgy lebegnek felettem mint egy guillotine. Hiába tudom, hogy leélhet vele egy hosszú életet, de nem garancia semmi arra, hogy nem hal meg egyik percről a másikra. Stressz hatására elharapódzhat a betegség, és bármi lehet neki stressz. Ha el utazunk és nem lát egy hétig az is, vagy ha elvisszük magunkkal akkor az is. Új alom, új kaja, új bútorok, bármi kiválthatja benne ezt. És ez a szorongató érzés, hogy bármikor meghalhat... nem bírom.
Sokszor beszéltem már arról, hogy mennyire szeretem az állatokat. Azt hiszem valahogy velük próbálom pótolni azokat a veszteségeimet, amit semmivel sem lehet. Azt hiszem az állatokkal való törődéssel váltom ki a valódi felelősségvállalást és a magammal való foglalkozást. Nem tudom ez mennyire egészséges, de azt tudom, hogy Kicsi a legjobb barátaim egyike. A legeslegérzékenyebb, legragaszkodóbb, legakaratosabb kis macska széles e világon. És mindemellett van valami kis furcsaság.
Én magam hiszek a lélekvándorlásban. Karolina cicám júniusban halt meg. Kicsi júniusi születésű. Azóta hogy meglátott minket pont ugyanúgy viselkedik mint Lini. Ő az egyedüli cicám aki a zuhanytálcába pisil, Lini is odapisilt. Pohárból iszik, mint Karolina. A mellkasomon alszik, mint Karolina. A kutyákkal az első perctől jóban van, mint Karolina. Miután ő elment, Rigó kutya sokat szomorkodott, Kicsit látva egyből, mintha egy régi ismerőssel futott volna össze pajtizott. Mindemellett soha semmilyen konzerv nem érdekelte ezt a macskát, de amint meglátta a vörösbab konzervet azonnal beleragadt a feje, mint Karolkának anno. Ha kimegyünk a házból addig ül az ablakban amíg be nem megyünk. És a legíjesztőbb, hogy amikor elhoztuk, és bekerült a lakásba, egy alkalommal mélyen aludt, és Karolina szóbajött. Amint meghallotta a nevet felriadt és odajött dörgölőzni. Karolina cicámat nagyon hirtelen vesztettük el, és nagyon nehéz volt elengednem. Amikor meghalt, mintha vele halt volna belőlem is egy darab, éreztem hogy újra lefelé indul a menet. Erre jött Ő, és mintha kaptam volna még egy lehetőséget szeretni a lelkét. Lehet mondani, hogy csak belemagyarázom, de őszintén hiszem, hogy ez egy második esély. És nem tudom mennyi időnk van Kicsivel, de minden perce arany. Minden pillanatot kiélvezek, hisz nem tudom mennyi van még hátra. Olyan boldoggá teszem amennyire tudom.
Az utcán találtam, és amikor a szemébe néztem, olyan volt, mintha ezer éve ismerném. Nem tudom, hogy én mentettem-e meg őt, vagy ő engem.
Miért mindig a legkisebbek faszulnak mindenért?
Miért nem szeretek ruhát vásárolni?
Mert sosem találok olyat, ami jó rám.