Most így késő éjszaka
amikor már úgyse olvas senki wall of textet, leírom hogy mi történt velem az elmúlt negyed évben.
Februárban végre eladtam a lakásom. Hosszú sztori, hogy miért kellett, a lényege az, hogy a fiam mégis elment egyetemre - ezt nem is fogom tovább ragozni.
Leültünk, vevő, ügyvéd, ingatlanos, meg a családtagjaim, akiket ki kell fizetnem, megkaptam a foglalót, ami volt kb bő másfél guriga.
Ebből azonnal levett a közvetítő 8 kilót. Bár az átadás-átvétel nem teljesült, de a közvetítés megtörtént, ezért már lengette is a számlát az orrom alá. Persze Atikám is bejelentkezett némi lóvéra (nem, nem kárhoztatom érte, megígértem neki, hogy amit tudok, segítek neki az egyetemmel).
Közben kirúgtak a melómból - ez is egy külön opera lenne. De, gondoltam semmi baj, március végéig megkapom az előleg második részét, még két milla, ebből már meg tudok élni, míg meg nem kapom a teljes vételárat, elmegyek másik melóhelyre (van 3 szakmám) és nézek egy albérletet.
Aha.
Az adásvételi szerződésben persze volt egy olyan kitétel, hogy a kecóm tehermentes legyen.
Nem volt az.
A tulajdoni lapon (már attól ideges gyomorgörcsöm van, hogy ezt a szót leírom) volt néhány légypiszok: a bátyám 2006-os, rég elévült problémája, anyukám kfizetetlen 2013-as telefonszámlája (ami az én hibám volt, ajándékba vettem neki és én nem fizettem be), meg valami 10+ éves BKV-büntetésem, amit kb 2018-ban már kifizettem.
Gyakorlatilag 0 tartozásom volt, de ezek a tételek mind szerepeltek a tullapon.
Elkezdtem járni a Földhivatalhoz, hogy ezeket ugyan szedjék már le, mert addig nem fizet a vevő - persze, persze, DE az a helyzi, hogy ezek a dolgok ki lettek adva behajtócéghez. Jó, melyikhez. Hát a Mártika és Józsika céghez.
Oké, elmegyek a M&J végrehajtókhoz - gondoltam én. Ők majd adnak papírt róla, hogy én már rég kipengettem mindent, etc.
Na persze. Mártika és Józsika belekeveredett a Schadl-Völner botrányba, a cégük felszámolás alá került, a tulajok eltűntek (szeretném azt gondolni, hogy sitten vannak, de valószínűbb hogy caipirinha-t szürcsölgetnek a Bahamákon).
Kigugliztam, hogy kik örökölték meg az ügyeiket - Barbi és Pisti iroda, valahol kőbánya-külsőn. Felkerestem őket, akik vidáman közölték, hogy ezek az ügyek rég elévültek.
Aha.
Akkor miért szerepelnek a tullapon?
Ó, hát különböző eljárási díjakat be kell fizetni - amiket már rég befizettem, de mivel új céghez került az ügy, ezért fizessem be még egyszer. Befizetem (80k).
Át a Földhivatalhoz (még mindig márciusban járunk).
Felvilágosítanak, hogy az ilyen ügyek átfutási ideje 5-7 hónap (!). DE ha fizetek soron kívüliségi díjat, akkor egy hónapon belül megoldódik.
Fizetek (80k). Közben elfogy az összes lóvém, dolgozni nem tudok menni (megint külön sztori) kölcsönökből élek.
Nem történik semmi. Járok az ügyvédemhez, járok vissza a földhivatalba, frissítem a gmailemet, hátha.
Az ügyvédem figyelmeztet, hogy lejár a határidő, ha nem sikerül megoldani a problémát, a vevő eláll az üzlettől és vissza kell fizetnem az előleget. Most szerda, május 6 a végső határidő.
Párizsis kenyéren és zacskós levesen élek.
Szerda reggel elindulok, fejemben gyilkos indulatok, gyomromban ideg. Ha ezt most nem intézem el, akkor öngyilkos leszek, pont. Ismét bemegyek a földhivatalba, már minden ügyintéző előre köszön. Az "előadóm", Laci (igen, már keresztnévről ismerjük egymást) soron kívül fogad, nézzük, hogy állnak a papírjaim. Sehogy. Felhívom Katát, az ügyvédemet, kihangosítom, beszéljenek egymással - and magic does happen, Laci addig nyomkodja a lerobbant HP számítógépét, míg megtalálja a törlési határozatot, ami már 2 hete benn volt a rendszerben, csak nem értesítették róla, így ő nem értesített engem.
Elmászkál negyed órát, aztán előkerül egy szép pecsétes papírral (amiért megint csak fizetnem kellett, konkrétan az utolsó ezresemmel), amit továbbviszek Katának (lógok a 4-6-oson, mert jegyre már nincs pénzem).
Kata nevet, elszívunk egy cigit (tőle kérek, persze). Megvan.
6, vagy 700 forintom van.
Kata biztosít, hogy 3 napon belül küldi az előleg hátralékát a vevő - én közlöm vele, hogy még annyit se bírok ki.
Nevetünk.
Ránézek a lányra (lányként gondolok rá, pedig jó negyvenes) és közlöm: -Kata, adj kölcsön annyi pénzt, hogy haza tudjak menni, ne b*sszon meg az ellenőr.
Nevet, én is. Kivesz a fiókból egy húszezrest, szarkasztikus megjegyzést tesz az uzsorával és a családommal kapcsolatban.
Hazajövök - aztán egy nappal később, ma (most már tegnap) este néhány millió beesik a bankszámlámra.
Röhej.
