Szép napom volt ma, elsétáltam Mórágytól Szálkán át Grábócig a Dél-Dunántúli Kéktúrán.
Mórágyon fullra berendezték a buszmegállót, elég jól néz ki.
Innen felfelé mentem, a falu feletti pincesorhoz.
Aztán tovább emelkedtem a földúton. Egy lekanyarodást nem jeleztek ki, ott kicsit eltévedtem, aztán visszatévedtem. Aztán le a dombról.
Itt van egy szép sziklafal, valami felhagyott kőbánya. Aztán mentem tovább, elértem a vasútállomáshoz. Vonatok még járnak a vonalon, de az állomásépület már tök üres. Itt is a semmi közepén van a vasútállomás, kilométerekre a lakott településektől.
Aztán ki az aszfaltútra, majd fel a domboldalba, onnan visszanézve félutamból szép volt a kilátás.
Aztán innen is feljebb érve, szőlők és barackosok következtek, majd végre újra egy kis árnyékos erdő. Ahogy beértem a napról, rögtön vagy 5 fokkal hűvösebb lett. A Szálkai víztározóhoz értem le először, itt pihentem egyet.
Ezután értem be Szálkára. A Magyar Falu Programban kapott a helyi bolt pár milliót, ezért az még van, de a két étteremből kettő zárva van, más nincs, csak egy szarvas szobor.
A falu amúgy igen csinos, a házak zöme szépen fel van újítva. Onnan megint egy dombot kellett megmászni, de végig egy betonozott úton kellett menni, a napon nem volt annyira perfekt. Mindegy, megvolt az is. Grábócon van egy pravoszláv központ, azt érdemes megnézni. Van saját forrásvizük is. És apácák. És templom. Itt ért véget a mai napom. Szép volt.