ma elindultam egy úton, amit a magaménak érzek és életemben először érzem azt, hogy egyszer ezzel akarok foglalkozni. Ez az első pár lépcsőfok volt, az első oklevél, ami hitelesíthetné, hogy ezzel foglalkozom, de sokkal jobb akarok lenni, ezért még folytatom, tanulok. Megterhelő és nehéz volt, a téma miatt is, a lelkiállapotom miatt is, de tudom, hogy ezzel rengeteg embernek fogok tudni segíteni, és az jó érzéssel tölt el. Tabukat döntögetni fárasztó és ingoványos talaj, de ha kellő szakértelemmel és körültekintéssel végezzük, akkor felszabadító élmény. Ezt éltem át, ezt akarom tovább adni majd, ha már én is eléggé jól leszek hozzá. Most mindenesetre boldog vagyok, még ha morbidnak hangzik is... magam vagyok az első alanyom, még jó ideig, de okleveles gyászfeldolgozás segítő lettem. :)
