#partofmylife

[owliph]

[ajoqebensifilozofe]

Shoqeria jone keto dite per here te 1000000te u trondit perseri e perseri nga rasti i vrasjes se gruas. Kur po shikonim ca emisione me tim vella, qe eshte 14 vjeç i thashe :’E shikon shpirti im?E shikon se si jane bere njerezit?Gruaja dhe femra eshte qenia me e bukur ne bote.Gruaja nuk duhet prekur as me lule’. Keto jane ato qe tekstualisht i thashe, dhe me pohonte ne qetesi...Pastaj vazhdova perseri: ‘Shiko mamin,eshte grua dhe ajo,a nuk eshte qenia me e bukur ne bote?’, heshti dhe me tha nje ‘po’...Nje po heshtjeje,qe me beri te shpresoj qe nje dite ne kete vend,femija im do te jetoje ne nje shoqeri me te mire,me te lire,me te edukuar... Me kujtohet debati qe kisha bere me nje te njohuren time,bashkemoshatare(merrni parasysh jam brez shume i ri).Me thote asesi femra dhe mashkulli nuk jane te barabarte.Se kur te hy burri n shpi e ke burre, dhe duhet tja ndjesh prezencen,por ne anen tjeter ishte kunder dhunes qe ushtrohet ndaj grave,ama thoshte’po dhe noj shpull i falet,se burre eshte’.Vazhdonte me argumentin se asesi smund te jemi te barabarte si qenie sepse ka pune qe jane te destinuara vetem per nje gjini(gje qe per mua eshte absurde). Kete diskutim e kam bere diku tek 4-5 muaj me pare,dhe realisht me ka prekur. Nuk mund tja pranoja dot vetes se nje moshatare e imja,nje femer qe ne te vertet ka lexuar dhe te them te drejten ka qene dhe eshte studente ekselente, mund te kishte kete mendim.Absolutisht ja le peshen edukimit qe familja i ka dhene dhe shembullin qe ndiqet duke i njohur dhe familjen mire... Eshte e dhimbshme dhe e papranueshme se si femrat shqiptare e pranojne vete dhe i hapin dyert vete dhunes.Ka shume gjera qe me bejne optimiste dhe ne anen tjeter shume me shume qe me zhgenjejne. Mallkuar qofshin burrat qe s’diten nje here ne jeten e tyre te jene burra!

[hocredutoame]

Nonostante tutti,nonostante tutto. C'è una piccola parte parte del mio cuore che é riservata a te ♥️

[esenazar]

I want to share a part of me with you🖤

[ajoqebensifilozofe]

E di ku qendron problemi ne vendin tone?

-Arsimimi!Pika baze qe mesuesit,nxenesit, prinderit duhen edukuar ndryshe.Sikur te luftonim aq sa luftojme per nota,per dije... Jetojme ne nje vend qe nese je 18 vjec dhe ke mjaftueshem informacione per cdo pjese te trupit te njeriut quhesh ‘e djallezuar’.Ore esht i frikshem numri i te rinjve injorante qe po dalin nga bankat e shkolles.Eshte e tmerrshme se si edukata, emancipimi dhe intelekti i te rinjve sot esht kaq poshte.Eshte e frikshme se si jepet nje shembull ne tv i zgjidhjes se nje dallori nga nje mesuese e ardhshme matematike dhe quhet ‘shkence’. Mesuesve neper shkolla duhet tu behet e ditur se brezi qe po edukojne do drejtojne nje vend ne te ardhmen,dhe ta marrin mire parasysh se cfare dreq brezi po nxjerrin nga ato banka.Baza e sistemit arsimor duhet te jete edukimi.Ti mesojne kta te rinj te jene njerez ne rradhe te pare. Para disa ditesh,teksa vinin universitete qe te shpjegonin dhe te reklamonin univeristet e tyre private,me bene pershtypje ca fjale qe nje nga pedagoget tha:”Shikoni tregun e punes.Tregu i punes esht i ngopur me te rinj qe marrin drejtim shoqeror”.Kush dreqin jane ata qe nxjerrin kto lloj pedagogesh?Si mund te jene kaq pesimiste,dhe te thejne endrrat e ndoshta dhe te ndikojne negativisht tek zgjedhjet e nje njeriu ne jete?Kush dreqin je ti qe jep nje mendim idiot ,pesimist e shkatrrues per jeten e nje te riu?Pastaj prinderit,duhet te mesohen te kene nje fryme motivuese dhe fjalen ‘kismet’ ta zevendesojne me ‘do behet’.Ore mesoni te rinjte te ndjekin endrrat e tyre,pasionet,ate qe ju mban frymen gjalle.Behuni motivues!Mos ja merrni frymen ktij vendi duke nxjerre injorante...

[futokesgondolok]

Szeretem a futóversenyeket. Emlékszem az elsőre, akkor még nem tudtam, hogy szeretni fogom az egészet, így hosszú évek elmúltával olyasmi érzés volt, mint amikor egy beavatási szertartáson veszel részt. Fontosak az előkészületek: laikusként azt gondolhatnák - akik nincsenek ebben benne-, hogy elég csak egy cipő, meg a ruha, aztán indulhat a mandula. Persze ez így mind stimmel, csak hosszabb távon ez nem nagyon fog működni. Nem kell a high-tech cucc, de azért legyenek minőségi cuccok, ezek adnak egy kis plusz löketet is, valamint hozzá segítenek a flow élményhez. Na, de vissza az elejére. Versenyek előtt már bőven összeállítok fejben mindent: ruházatot, eszközöket, kiegészítőket és a fejben lévő gondolatokat. Eleinte az alvással voltak gondjaim, mert az első pár alkalommal annyira izgultam, mint az egyetemi záróvizsga alkalmával. De azután rendet tettem gondolati szinten, hogy felesleges izgulni, hiszen nem vagyok élsportoló. Szóval az első futóversenyem a Covid idején zajlott úgy 2020 környékén, amikor a helyi tavaszi „kikelet " futóversenyt áthelyezték szeptemberre. Az idő eredményre nem emlékszem, de a hangulata magával ragadott. 5 km-t futottam valahogy 35 perc körül és nagyon büszke voltam magamra. Nem sokkal - talán - 2 hét múlva már lehetett regisztrálni egy szintén helyi (terepfutó) verseny 10 km-es távjára, a Gemenci erdőben. Októberi gyerekként mindig elkápráztatnak az őszi színekben pompázó fák lombkoronái és az egész erdei atmoszféra. Mára már sok versenyen megfordultam: jobb (II., és III helyezett) és kevésbé jobb eredményekkel (utolsó előttiként értem célba), voltak már DNF (did not finish) és DNS (did not start) versenyeim is. De egy valamit megtanultam, hogy mindig van előre!

In English

I love running races. I remember the first one, I didn't know then that I would love it all, so after many years it felt like taking part in an initiation ceremony. Preparation is important: as a layman, you might think - those who are not into it - that all you need is a pair of shoes and a dress, and then you can run. Of course, that's all right, but in the long run it won't really work. You don't need high-tech stuff, but you should have quality stuff, it gives you a little extra boost and also helps you experience flow. Well, back to the beginning. Before races, I put everything together in my head: clothing, equipment, accessories and the thoughts in my head. At first, I had trouble sleeping, because the first few times I was as nervous as I was during my final exams at university. But then I made up my mind that there was no need to get excited, since I am not an elite athlete. So my first running race took place during Covid around 2020, when the local spring "Eastern" running race was moved to September. I don't remember the time result, but the atmosphere captivated me. I ran 5 km in around 35 minutes and was very proud of myself. Not long after - maybe - 2 weeks later, it was possible to register for the 10 km distance of another local (cross-country) race, in the Gemenc forest. As an October child, I am always dazzled by the canopy of trees resplendent in autumn colors and the entire forest atmosphere. I have now been to many races: with better (II and III place) and less good results (I finished second to last), I have also had DNF (did not finish) and DNS (did not start) races. But I have learned one thing, that there is always something ahead!

[likkuk]

Assalamu'alaikum ukthi-ukhtiku sayangg... Hai, aku baru sempat untuk mendokumentasikan seluruh perjalan kita. iya, semua file kalian tersimpan rapi di dalam harddisk ku ini. terimakasih ya sudah menemani ku menggila dan menenangkan.

Walaupun saat itu kita sama-sama tahu, kita adalah orang yang sedang membutuhkan telinga untuk mendengar dan bahu untuk saling menguatkan, kita berhasil melewati badai itu bersama-sama.

iyaa, melewati badai bersama. mengapa begitu? iya, Allah menakdirkan kita untuk melangkah diwaktu yang bersama, agar di dunia yang seluas ini, tidak ada lagi ruang sepi yang kita lalui sendiri. Dalam waktu yang sama, kita bertemu dengan teman hidup yang tak direncakan sebelumnya. Terimakasih sudah menemaniku, sudah menjadi bagian dari perjalan hidupku yang tak akan aku lupakan.. Terimakasih telah mengisi setiap hari-hariku. mengoreksi yang tak baik untuk ku, dan menuntunku ke arah yang baik. semoga kalian bahagia selalu... love youuu

[owliph]

Just another breakfast ☕️🥪