arrol, hogy mi van
igazabol nem tudom. a falra az van irva, hogy jelenesek, de most mar kitakarja egy ember, gabornak hivjak amugy, talan egy oraja ismerjuk, de kozben elore kellett allitani, tehat ketto, a huga egyszer elhagyta az osszes cuccukat becsben, annyira reszeg volt, gabort ez annyira felduhitette, hogy hazaindult budapestre, csak a hataron vette eszre, hogy a huga utlevele is ott utilapult a kesztyutartoban, de hat mar at kellett hajtani a hataron, a huganak meg szokni, ugye, utlevel nelkul. miutan mindent tudtunk egymasrol, meg adtam is nekik rolopapirt es csigat - ketszer, mert beleejtette a sortocsaba -, megkerdeztek, hogy lenne-e kedvem elvezni kozos munkank gyumolcset, ahogy a felnott gyerek adoforintjaival eltartja idos szuleit, szoval _hogyne!_ mondatm es veluk tartottam, de kozben megerkezett maria szarnysuhogva, maga a gruz angyali udvozlet, muszaj volt hat inkabb vele csevegnem a fustos felhomalyban, de nem volt alkalmam megkerdezni, amit pedig tudtam is, hogy a mult heti spanyol nem a baratja, csak couch surfolt nala - rajta? nem tudom -, mert elobb elment, mert viszont a bucira berugott sraccal nem csak most kavargatott, hanem mar sokkal korabban, szoval na. megint felhuzott labbal ulok a couchon a musziben es itt szorfolok-szaguldozok mindenfele szavak es mas akadalyok kozott, ha lenne introveltaltaknak olimpia, en legalabbis dobogos lehetnek beltengeri lelekbuvarkodasban, elottem lehetne mondjuk dr faust, aztan a marai sandor, es illedelmesen nevetve en, a vegen; vajon negy ev mulva jobb eredmenyt fogok elerni? ugye nem
