Shanghay
Van most a Hopp Ferenc múzeumban ez a Shanghay-Shanghai kiállítás és múltkor elmentünk megnézni. Bevallom őszintén, hogy nem igazán kapott el a kiállítás. Elég kevés az anyag, az is szinte zsúfolva van és lényegében van pár Buddha szobor, meg festmények, a bútorok. Ezért nem is írtam róla eddig. Viszont most elolvastam ezt a cikket Fajcsák Györgyivel, aki a múzeum igazgatója és a kiállítás egyik kurátora.
Erről pedig eszembe jutott, hogy rengeteg kurva jó történet van ebből az időszakból, rengeteg izgalmas élettörténettel. Ezért most itt összeszedem amiket olvastam, hogy legyen meg egyben.
Dessewffy Flóráról keveset tudok sajnos csak azt szinte, amit a Fajcsák Györgyis cikkben olvastam. Nem emlékszem már, hogy ki volt itt tumblin nagy Szeleczky Zita fan, de tudom, hogy olvastam az írásait anno még cinken is. Azok elég faszák voltak szóval ezt se kifejezetten én akarom feszegetni.
Hudec László most nagyo pörög, itt egy tök jó írás Nyáry Krisztiántól, ami az indexen volt róla. Szökött katonaként érkezett meg Shanghaiba és rengeteg épületet tervezett. Többek között a Park Hotelt, ami Shanghai arculatának talán még ma is meghatározó eleme. Egyébként pedig elképesztően kalandos élete volt. Itt egy kurva jó videó az épületeiről a levegőből.
Aztán el is felejtettem volna, ha ez az interjú nem jön szembe, hogy az egyik kedvenc magyar festőm Román György is ekkor járt arrafelé. Az ő élete elképesztően inspiratív és hihetetlen. Először megsüketült gyerekkorában és néma is lett, de az anyja nem hagyta ezt annyiban és megtanította őt újra beszélni. Közben mindkét lábára lebénult, de a végére még is csak Japánban köt ki bokszolóként, mert újra tanul járni közben. Szóval nem adja fel könnyedén. Shanghaiba is cukrászként megy, csak ugye megromlik az alapanyag ezért buknak mindent. Később kötetei is jelennek meg, de elsősorban én a festészetét szeretem nagyon.
Aztán kár lenne az egyik kedvenc kalandoromat kihagyni. Trebitsch Ignácot, aki aztán tényleg kurvára értette a dörgést. Még Rejtő Jenőt is megihlette, ez ilyen állandó jelző hozzá, mint Odüsszeuszhoz a leleményes. Ő volt minden, de tényleg minden többek között buddhista szerzetes is, ugye éppen Shanghaiban. Itt is az öröksége a Teki-Kagyü.
Szóval azért eléggé pezsgett az élet arrafelé akkoriban és emiatt elég nagy reményekkel vágtam neki ennek a kiállításnak, de sajnos nem igazán kaptam meg azt az élményt, amire vágytam. Ettől függetlenül senkit se szeretnék lebeszélni arról, hogy megnézze. Ha úgy érzitek menjetek.
