Spanyolozás, Vinted, és a nyomorult gyerekkorom:
(Miközben bőszen spanyolozom Duolingón, 2018-as kezdés, 2 éve online hetente ráadás egy remek tanárnővel, éles próba az ötvenedik születésnapomon októberben Andaluciában, alig várom hogy hat megfeszítetten leckéző év után elrebegjem hogy esta tienda es muy cara),
feljönnek ezek a felhőtlen Vinted reklámok, hogy fiatal lányok kacagva csereberiznek megunt ruhákat egymásnak boldogan.
Akkor elmondom gyorsban nektek, fiatal lányok, akik nem olvastok, hiszen csak videókat néztek, mint én, hogy hogy ment ez a Vinted az én kamaszkoromban, late éjtíz.
Anyámat sokként érte, hogy megint nőtt a lábam a nyáron két számot, és nőttem húsz centit, ezért némi visszafogott zokogás után felhívta az apját, hogy a belügytől intézzen egy pár fekete rendőrbakancsot, ha lehet negyvenötöst, majd belenő a gyerek, és nemsokára némi tanácstalan forgolódás után elvitt a Visegrádi utcai legendás úgynevezett turkálóba (a szegények között akkoriban ilyenek terjedtek, hogy irregulár, ott kapsz olcsón farmert a gyereknek, meg fasza turi), na és ott gyorsan akadt rám valami nyikorgós ezeréves komenista vagy ki tudja milyen bőrkabát, ami földig ért, ezzel átvészelem a telet, állapítottuk meg közösen.
Pillanatokon belül komoly ávós szerkóban szeltem a havat a Váci úton, na de hát gyerekek akkor még voltak telek, nem érett meg a banán a kertekben, be kellett vinni a leandert a gazdagoknak a garázsba, más élet volt az.
Mindazonáltal szanaszét szívták a véremet az áltisiben a bakancs meg a bőrkabát miatt, akkor tanultam meg hogy mindig nagyobb pofád legyen, mint a leghangosabbnak, azzal nem tudnak mit kezdeni. Egy bőrkabát - rendőrbakancs kombóból kellett felülkerekedni a jugó adidasos, Ellesse tornazsákos, Budmil hátizsákos (Budapest-Milánó magyar branding teszem hozzá) kislányokon és kisfiúkon, akik finom undorral kezeltek. Lehet, ezért kötöttem ki a reklámiparban.
És lehet, ezért nem tudnék jó reklámot csinálni a Vintednek, mert nekem a használt ruha sosem a felhőtlen cserélgetést jelentette, hanem azt a mélységes nyomort, amiben éltünk, dacára annak, hogy a szüleim feketére dolgozták magukat, igaz az oktatásban meg a gyermekvédelemben, ami sosem számított lóvés helynek.
Ma már nem hordok használt ruhát, és ami pénzt keresek, rálocsolom a kislányomra, hadd válogasson a kedvére a Pepcóban rózsaszín és rózsaszín között.
Az idők változnak. :)
