ékam
A kiegyensúlyozott korai keléssel indított reggelembe több irracionális félelem keveredett, amikor 8.30-kor a Muditayoga központba bringáztam a yoga flow oktatóképzés első napjára a szombati napsütésben. Többek közt attól tartottam, hogy nem elég pontosak az ászanáim, s ezért nem leszek alkalmas arra, hogy oktassak, a második parám a túlzásba vitt spirituálmaszlaggal átitatott képzéstartalom, a harmadik pedig inkább egy egészséges kíváncsiság volt az oktatóval, Dittóval, tanítási módszereivel és a 200 órás tréning többi résztvevőjével szemben. Óriási kérdésként az is kavargott bennem, hogy vajon ma már hozzá kell érnem mások testéhez, miközben mondjuk napüdvözletet csinálnak?
Természetüknél fogva az irracionális félelmek ismét jó iránytűül szolgáltak, de nem igazolódtak be, sőt mivel elvárásaim nem is voltak, így minden történést nyitottan és ítélkezés nélkül éltem meg. 6 másik jógini lett az “osztálytársam” (gender ratio 5:1, vajon kinek a javára?), s miután elmondtuk, kinek milyen szerepet játszik az életében a jóga, Dittó levezényelte az első közös vinyásza flow óránkat. A Bikram jóga után éles váltásként éltem meg ezt a nagyon dinamikus, ashtanga elemekből felépített órát, ahol a bandhák tartása is kihívás és a másfél órás légzés szabályozás, befelé figyelés és tükör nélküli testkontroll.
A napüdvözléseimben (Szúrja Namaszkár) a csaturangát még könnyítve, térd letevéssel tolom és a felfelé néző kutyából (Urdhva Mukha Shvanasana) a lefele nézőbe (Adho Mukha Shavanasana) való átmenetet pedig fókázásos gördüléssel fejlesztem, s az Adho Mukha Shavanasana-ban figyelek arra, hogy toljam felfelé a csípőm, a kezeimen lévő ujjakat széttárjam, a talpam pedig mint egy palacsinta terül el a földön. Az egyenes hát alap, csak úgy, mint a nábi dristi, azaz a végre legális köldöknézés 5 számoláson át. Az álló ászanák nagy részét elég stabilnak, feszesnek éreztem, leszámítva azokat ahol szükség volt a jobb combhajlítóm mobilizálására vagy csípőnyitásra. Hosszú gyakorlóórák következnek addig, amíg annyira készség szinten fogom tudni az elemek sorrendjét s azt, hogy mire figyeljek a kivitelezésnél és hol igazítsam, mint a Bikramnál. Bár úgy mint a nyelvtanulás során, hála az agyunk plaszticitásának, az egyik jóga stílus úgy facilitálja majd a másikat, mint a német tanulás az angolt. A befejező ászanákban kissé befrusztrálódtam, a fejenállás önállóan nem ment, zsugorig jutottam segítséggel és a hídhoz is Dittó vádlija nyújtotta a biztos alapot.
A gyakorlás után Dittó interaktívvá próbálta tenni a jógafilozófia alapokat, kérdezgetett az előzetes ismereteinkről a jógával és filozófiai hátterével kapcsolatban, “mi a karma?”, “mit jelent az om?”, “tudtátok, hogy a jóga egyesülést (is) jelent?”. Ezektől a spirituális tartalmaktól korábban nagyon kényelmetlenül éreztem magam (nem véletlenül toltam le 3 évet a teljesen ezotéria-mentes, edzés-centrikus Bikram órákon, ahol csak nagyon felszínesen és közhelyesen sütöttek el az oktatók a jóga további rétegeivel kapcsolatosan), de most a szkepticizmusomtól függetlenedve nyitottan és befogadóan szívesen elgondolkodtam a feltevéseken. Szeretnék minél több mindent tanulni, feldolgozni, s integrálni az eddigi ismeretrendszerembe. Nem leszek teljesen pozitívpszichológia barbár, sem pedig ezoterikus, tudományosan nem megalapozott tanok hirdetője, ebben biztos vagyok, de abban is, hogy a mélyebb, jógi identitásom kialakulásához nem csak az ászanákon át, hanem a jóga további lépcsőfokain keresztül vezet az út. Nyolc ilyen lépcsőfokot különít el a hagyomány, a fokozatok közül néhány hasonlít más vallások elvárásaihoz és iránymutatásaihoz, de megengedőbbnek és kevésbé előírónak hatnak, mint például a keresztény tanok. A szupernyolcas, amire más irányzatok a jóga fájának ágaiként utalnak, a következőkből áll:
Jáma - erkölcsi szabályok, tiltott tettek (erőszakmentesség, igazságosság, kapzsiságtól való mentesség, érzéki örömök kontrollálása, sóvárgástól való mnetesség)
Nijáma - a lelki élet szabályai, ajánlott tettek (tisztaság, megelégedettség, hév vagy aszkézis, önmagunk képzése és önmagunk Istennek szentelése)
Ászana - testhelyzetek
Pránajáma - légző gyakorlat, légzéskontroll
Pratjahára - az érzékek visszavonása a bőr külső részétől a lélek magja felé
Dhárana - koncentráció, a csapongó elme megfékezése
Djána - meditáció, az összpontosítás szakadatlan áramlása
Szamádhi - önmegvalósítás, szemlélődés, teljes éberség és tudatosság
Végigtekintve rajtuk egyértelmű, hogy még az út elején járok, s a Muditában a következő félévben a bébilépéseket teszem meg rajta.
Az első tréningnapon az is megfogalmazódott bennem, hogy miért épp a vinyásza flow-t választottam a többi irányzat közül (a korábban részletezett praktikus okokon túlmenően): a vinyásza egy olyan létpozíció, ami pozitív megerősítést ad, ami teljesen összhangban áll a személyiségemmel, hiszen a mindennapi kapcsolatokban is fontosnak tartom a visszacsatolásokat, a jó érzések kifejezését, az odafordulást és a szuper, inspiráló viselkedések/tettek elismerését és fokozását egyéni és társadalmi szinten is. A flow pedig már évek óta a legkedvesebb pszichológiai terminusaim egyike, az a katartikus állapot, amikor “egy ember teste és tudata önként vállalt erőfeszítésben végső határig megfeszült, hogy valami nehezet és érdemlegeset alkosson”. A fejlődés, az önmeghaladás állapota ez, a változások megélése, tudatosítása és befogadása. Olyan attitűd, ami a vinyásza flow gyakorlása során fizikális szinten is megélhető.
Az ebédszünet után (cukkinis kuszkusszal és elképesztően finom epres banános chiapudinggal tápláltam a kis testem) fejest is ugrottunk a Szúrja Namaszkárok elemzésébe. Szúrja Namaszkára a nyitány, a startvonal, a rajt minden órán az om zengetése után, a napüdvözlet két típusa, melyekből 5-5 sorozat alapozza meg a további ászanákat. Az “A” sorozat 9 egymáshoz ki- és belégzéssel kötődő elemből áll, a “B” pedig 17-ből. A levezetéshez így minimum 17-ig szükségünk van a szanszkrit számok ismeretére, ami először feleslegesnek is tűnhet, pedig a nyelv varázsereje meditatívabbá és koncentráltabbá teszi a gyakorlást. Így meg is tanultuk a szanszkrit fonetikus írást és a számolást is, majd pedig átvettük mindkét napüdvözlő sorozat mozdulatait korrekciókkal együtt, s végül egymásnak vezettünk le párokban 3-3 sorozatot. Kezdő kép: kezünkben a tanfolyam oktatóanyagával állunk a matracán napüdvözletet prezentáló társunk felett és rutintalan, de lelkes kiejtéssel olvassuk fel az instrukciókat belemélyedve a füzetkébe, s alig nézünk ki belőle a jógira. Zárókép: Emelünk, igazítunk, segítünk a matracon jógázó társunknak, simán megérintjük egymást, eltűnik az idegen testek közötti feszültség, ebben a kontextusban teljesen adekváttá válik, hogy az alig pár órája megismert masszőr a csípőm húzza a plafon felé lefelé néző kutyában.
Az nap végére izomláz, relaxáció és kisimultság a jutalom, s az a kellemes kis tavaszi bizsergés, hogy végre, elindult, amit már annyira vártam, végre valamibe lehet energiát fektetni, anélkül, hogy ormótlan fekete lyukként benyelné, s nem adna vissza belőle semmit. Jövő héten a napüdvözleteket már mi vezetjük le az óra elején, így a hét a memorizálásról, mindennapi gyakorlásról és a kapcsolódó anyagok olvasgatásáról, emésztgetéséről szól majd.
Namaste.