A keleti sálkendő veszélyei
Keleten megszoktam, megszerettem, azóta viselem, minden időjárásban jó szolgálatot tesz. Egy kurd pamutkendővel rendelkezem, akkora, mint egy lepedő, légies, mint a géz, hűt, fűt, öltöztet. Valahol Kurdistanban, Zanjanban vagy Hamadanban vettem.
Válogatom a szüttyedett narancsot a madaras teszkóban. Egy elsővirágzásán jócskán túljutott női hölgy vetett rám lapos pillantásokat. Első blikkre fidesz-szavazó volt, mikor közelebb lépett, felfedezni véltem benne némi mihazánkos aszcendenst. –Mit horgya eztet a tenorista sált?
Meglepődtem. Semmi bajom a tenoristákkal, tisztelem, sőt csodálom őket. Carreras, Pavarotti, Plácido Domingo, Nicolai Gedda, Bocelli, micsoda hangok! Mamma mia! Tisztelettel kérdeztem, hogy talán a bariton vagy a basszus hangfekvés a kedvence? Dietrich Fischer-Dieskau? Saljapin?
–Migráncs sál! Mit horgya? Arab maga? Paresztin tenorista? –Hölgyem, kérem, ne hibáztassa magát, nem ön az egyetlen, aki nem tud minta és szín alapján megkülönböztetni egy palesztin keffiyah-t egy kurd shemagh-tól. De látom, felzaklattam. Hogy segíthetek?
Bosszúsan feltolta orrára egyik szárán celluxszal megreparált szemüvegét, és morogva otthagyott.
Magyaro., 2026.
(keffiyah, keffiye: csak palesztin arab, fekete-fehér, halászháló minta) (shemagh: kurd, arab /közel- közép kelet, észak-afrika/, fekete-fehér, piros-fehér, kék-fehér, sötétszürke, kis rombuszok, esterházyhoz hasonló minták, a hullámszerű minta jelképezi a tengert, az olajfákat, stb.)
