Most lesz 10 éve, hogy elvállaltam az első fotós munkámat. Nagyon érdekes, hogy milyen sok hullámvölggyel és csúcsponttal jár egy ilyen utazás.
Az elmúlt tíz évben az érzelmek minden lehetséges skáláját megjártam, amit csak meg lehetett: volt, hogy teljes transz állapotban dolgoztam, amikor se tér, se idő nem volt, csak a pillanat, és annak szépsége. Olyan is volt, hogy meg voltam ijedve, mert úgy éreztem teljesen ki vagyok égve. Olyan is volt, hogy elképesztően kíváncsi voltam valami szakmai dologgal kapcsolatban, és egy éjszakán át nem aludtam, csak azon dolgoztam / gondolkodtam. Volt, hogy olyan dühös voltam, hogy földhöz tudtam volna vágni a gépemet, mert egy fotó ezredjére sem akart jól sikerülni. Volt, hogy egy fotó olyan jól sikerült, olyan boldogságot éreztem, hogy madarat lehetett velem fogatni.
De hát ilyen ez a sport, szokták mondani, sőt, szerintem minden szakma ilyen, ha valamit szívvel-lélekkel csinálsz.
A termékfotózás egyébként egy nagyon érdekes dolog az életemben. Kezdetben egyértelműen nem szerettem. A termékfotó egy tipikusan iparos tevékenység. Precíz, pontos munka szükséges hozzá, ahol a terméket hajszál pontosan úgy kell befényelned, ahogy az tökéletesen mutat. A termékfotóban nincs mellébeszélés, összeszedett munkamorált igényel. Nem tudsz művészkedni, mint a fotózás sok területén, itt pontosan kell dolgozni, másképp a vásárlók nem fogják a te fotód alapján az ügyfeled termékét választani.
Eredetileg gépész vagyok egyébként, ezáltal érzek némi párhuzamot a termékfotó és a gépészet között. A termékfotózás leginkább a fémmegmunkálásra emlékeztet, mint az esztergálás, vagy a marás, ahol ha egy tizedet tévedtél, az egész munkadarabot dobhattad a szemétbe.
Sokszor, amikor úgy vállaltam el a termékfotózásokat, hogy "muszájból", mert ilyen is volt, nagyon szidtam. Unalmasnak találtam. De egyébként így visszagondolva rengeteget tanított. Önfegyelmet tanultam a termékfotózás által, és alázatot.
Az elején még, 20 évesen, sokszor hajlamos voltam kétpólusúan gondolkodni: valami vagy fekete volt, vagy fehér. Mára már ezt másképp gondolom: a feketén és a fehéren kívül még tízmillió árnyalat van az életben, amit meg lehet tapasztalni, és sokszor nem annyi egy szituáció, hogy: szeretem = csinálom, nem szeretem = nem csinálom. A termékfotó pont erre mutatott rá, hogy szokszor olyan dolgokat is csinálnod kell, amit aktuálisan nem szeretsz, mert tanulni fogsz belőle. Egyszerűen most ez azért történik, hogy aztán majd később létrejöjjön valami több, valami nagyobb.
Azt gondolom, ha nem tanultam volna meg termékfotózni (a magam módján persze, nálam azért sokkal ügyesebb termékfotósok is vannak), akkor nem lennék ez aki vagyok, szakmailag és emberileg sem. Ma már egészen máshogy tekintek erre a területre.
Kis szösszenetem egyébként az Apissima Méhészet termékfotóinak felvezetése volt, amit ebben a hónapban fotóztam. https://www.ozseattila.com/apissima