#the devil's trade

[serrano-az-egyesen]

The Devil's Trade - Nincs Szennyezetlen Szép

[dreamsofconsciousnessmetal]

Heshers Sans Frontières [Weekly Mixtape 196]

Motherless | Adur | Abraham | Leadsledge | Stone Nomads | Zatokrev | The Devil's Trade | Beurre | Dragunov | Vestige | Psychonaut

Direct Download [hold + "Save As"]

Music On This Mixtape:

Motherless: "Insect Politics" taken from the album "Do You Feel Safe?"

Adur: "Silhouette" taken from the album "We Fail to Love Ourselves"

Abraham: "Naked in a Naked Sky" taken from the album "Idsungwüssä"

Leadsledge: "Dissipate" taken from the single "Dissipate"

Stone Nomads: "Eyehatesociety" taken from the album "Empires of Stone"

Zatokrev: "The Only Voice" taken from the album "...Bring Mirrors To The Surface"

The Devil's Trade: "Your Pieces Scattered" taken from the album "Nincs Szennyezetlen Szép"

Beurre: "Bliss" taken from the album "Resonate And Amplify"

Dragunov: "The Great Hour" (feat. Stefan De Graef) taken from the album "VEPR"

Vestige: "Envy" taken from the single "Envy"

Psychonaut: "Stargazer" taken from the album "World Maker"

[itttsarkanyokvannak]

[nubesetanimus]

The Devil's Trade

[photovargacsabi]

THE DEVIL'S TRADE - Instant 2018

[vargacsabi365]

271/365

[thosemiles]

Hamburg, rémisztő gótok

Baby Huey - A Change Is Going To Come 200kilónyi tragikus funk 71-ből Hamburgból sajnos most csak a klubbot láttuk, kösz öt fok, eső. Gyerekkoromban jártam itt először, mikor Kegye Jani felvitt meglátogatni Apámat, aki akkoriban ott zenélt valami nightclub-ban. Erről sokmiden eszembejut, ugorjunk is gyorsan a második találkozásunkhoz, amikor a Stereochrist-tal pár nap foglaltházas muzsikálás után megéreztünk a Markthalle-hoz, megviselt Cigitours buszunkkal leparkoltunk két nightliner elé, amiből az egyik a miénk volt, majd beálltunk segíteni a roadoknak akik kicsit zavarodottan kérdezték, hogy kik vagyunk, az előzenekar a következő négy állomáson, válaszoltuk. Nem értették miért akarunk pakolni, mi meg nem értettük mi a bajuk ezzel. De azért végigpakoltuk a turnét. Érted, 1. Pakolhatod a Testament cuccát 2. Mi az, hogy nem pakolsz? Elképesztő négy nap volt. Mondjuk az elején majdnem kibasztak minket az előttünk fellépő zenekar bénázása miatt, aztán később még egyszer, mert a kis hülyék kicsit el voltak tévedve, de ezt hagyjuk. Nem csak életünk egyik legnagyobb élményét jelentette, de nekem iszonyú jó lecke volt a TDT európa turnéihoz is. Ezen a szinten nincs baszakodás, nem lehetsz amatőr, de még a leghalványabb jelét sem adhatod annak, hogy nem tudod a helyed, és a dolgod. Olyanoknak kell jó benyomást tenned, mint a Greenday ex-managere, aki ma este néz majd meg minket Berlinben, vagy a német Metal Hammer, meg a többi élvonalbeli médium, promóter, hangmérnök, zenekar, és első sorban a közönség, aki ha akar, pillanatok alat tesz el láb alól, és az internet nem felejt. Tegnap Hamburgban százplusz embernek zenéltünk. Fura közönség, nehezen találjuk a közös hangot, legalábbis nekem úgy tűnik, de ahogy most ezt írom, eszembejut, hogy a Stereochrist-tal is nagyon furcsa koncertet adtunk itt, az egész koncert alatt azt hittük utálnak minket. Aztán később kiderült, hogy nem csak őket, de a Testamentet is megnyertük. Szóval furcsa koncert, szinte semmilyen energiát nem kapok vissza, ilyenkor csak a rutin segít, gondolom én, de a merchpultnál úgy költik a pénzt, hogy felmerül, megint kevés lesz a portéka a turné végéig. Minden aláiratnak, még a pólókat is. Gondolom nem akarják hordani. Azóta ömlenek az üzenetek, a likeok, addok, megosztások. Úgy látszik Hamburg szeret a frászt hozni rám a színpadon. Valamiért úgy alakult, hogy a turné vezér poénja és soundtrack-je a Salt and Pepper Push It című dala. Push it real good! Az éjszakánk meglehetősen rémisztően zárult, minden zenészre egyszerre írt rá Nathan egyik rajongója, egy klasszik gót izé, aki az adatlapján egyszerre adta meg a tokiohotelt és sátánt mint érdeklődési kört, a koncert előtt egy órával már a klub előtt állt pentagramokkal és épphogynem kibuggyanó mellekkel, majd a koncert után miután a barátnőjével nagyjából négyszáz eurót hagytak a merchpultnál, később megpróbáltak bekéreckedni a buszunkba, hogy velünk jöhessenek tovább. Szóval paralell írt ránk hogy Hi! ... What are you doing right now? ... Are you tired? ... Ilyenek. Tudod milyen az a röhögés amikor nem tudod, hogy röhöghetsz-e, vagy nagyon meg fogod bánni. Szóval rávilágítottunk, hogy jobb ha tudja, hogy mindannyian egy hosztelszobában vagyunk, és inkább kínos amit csinál, mint aranyos. Nem sikerült megértetnünk vele, sőt egyszer csak kiderült, hogy egy épületben vannak velünk. Hirtelen iszonyú csendben, rémült oposszumokként vetődtünk a paplanjaink alá és pánikalvásba menekültünk. Ezek ma is ott lesznek Berlinben!

[itttsarkanyokvannak]