#tokió

[dajkag]

The comings and goings of a Tokyo train

[bestdamnfans]

Avril újra a stúdióban

Még február elején egy bennfentes elárulta, hogy márciusban Avril visszavonul a stúdióba. És lám, tegnap újra stúdiós fotókat láthattunk tőle, s egy rövid Instagramos videóban azt is elmondta, hogy forgatásra készül, habár nem mondta el, pontosan miről is van szó. Forgatás után pedig új számokon dolgozott Rob Thomassal, aki egy rockzenekar, a Matchbox Twenty frontembere.

A viszonylag megalapozott pletykák szerint Avril a Head Above Water befejezése után dolgozott néhány ritmusosabb, gyorsabb dalon, amelyeket a 7. albumára szán. Az énekesnő és a csapata 2 dalt választott ki a Head Above Water munkálatai közben született számokból, és ezeket elküldték Savan Kotecha és Ilya Salmanzadeh számára producelésre. 

Nem teljes albumról, hanem EP-ről van szó (9-12 dal), amelyet az idén kezdődő turné elején terveznek kiadni. Az elképzelések szerint Grey és Zedd is producel majd, és lesz néhány kollaborációs szám is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Dumb Blonde után nem adnak ki több kislemezt a 6. albumról - a legnépszerűbb dalok közül fognak majd választani. 

Ezen felül a The Avril Lavigne Foundation elindított egy akciót, amelynek keretein belül természetesen adományozás után lehetőség nyílhat értékes ajándékok megnyerésére, a fődíj pedig egy többnapos kiruccanás Tokióban Avrillal a hónap végén. 

2019. 03. 02. 14:47

[dajkag]

Szóval ma megint kifejezetten szentélylátogató napot tartottam. Az első hely a Yushima Tenmangu szentély volt, ahol több másik szentélyhez hasonlóan ahol már Oszakában és Kiotóban is jártam, Sugawara no Michizane (Tenjin) Kamija lakik. A szentély leginkább a diákok körében népszerű, akik sikeres vizsgákért szoktak itt imádkozni. Itt egész sokan voltak ezen a szép szombat délelőttön, de meglepő módon magamon kívül kizárólag csak japánokat láttam. Egy nagyon szép, rendezett szentély, gyönyörű parkkal és a világ legjóságosabb arcú bikaszobrával. A Sugawara no Michizane-nek szentelt szentélyekben egyébként azért találhatók meg a bikaszobrok, mert a legenda szerint a költőt halála után egy ökrösszekér húzta a hintót. A bika azonban egy helyen hirtelen megállt, és nem volt hajlandó továbbmenni. Sugawara no Michizane-t később ezen a helyen, Fukoukában temették el, ahol később a Dazaifu Tenmangu szentélyt emelték.

A következő két szentély a Gojoten Jinja és a Hanazono Inari Jinja volt, amelyek gyakorlatilag egy területen találhatók az Ueno Parkban. A Gojoten Jinja három Kamija Okuninushi, Sukunabikona, és Sugawara no Michizane, itt tehát főként betegségekből való felgyógyulásért és sikeres vizsgákért imádkoznak a látogatók. A Hanazono Inari Jinja pedig egy gyönyör kis Inari szentély, sok karmazsinvörös toriival. Mindkét szentély nagyon kellemes és nyugodt hangulatú, a sok turista ellenére is. Így a cseresznyevirágzás idején pedig különösen gyönyörűek.

Végül pedig a Kanda-Myojin szentélyban voltam, ami egy minden szempontból lenyűgöző hely. Egyrészt építészetileg, másrészt az 1300 éves múltja miatt, végül pedig azért, mert itt láttam először omamori automatát. Ez a szentély egyébként arról is híres, hogy mivel a tech-világ egyik középpontjában, Akihabarában található, így akár az elektronikai cikkeink védelme érdekébe is vásárolhatunk itt omamorit.

Egyébként édesanyám gyakran mondogatta nekem fiatalkoromban, hogy "hülye vagy, fiam", amit egy ideje nem mondott, mert szerintem azt hiszi, hogy így 30 felett már nem vagyok annyira hülye, de hát az a helyzet, hogy hazafelé betévedtem egy bolhapiacra az Ueno Parkban, ahol a napi (vagy inkább a heti) büdzsém maradékát két dologra verhettem el: az egyik egy Yamato Transport kisautó, a másik pedig az olcsó kimonóárus portékája volt. Szóval hát az a helyzet, hogy kicsit fáj a szívem a kisautó miatt, de belegondoltam, hogy csak 35 éves leszek idén, úgyhogy hirtelen felindulásból vettem egy haorit, ami amúgy szerintem kurva jól néz ki, de így igazából ötletem nincs, hogy mikor és hová tudnám én ezt felvenni, pláne, hogy egy rendes kimono szetthez most akkor minimum egy olcsó nagagit is szereznem kellene obival meg ilyenekkel. DE amúgy annyira kényelmes anyaga van, hogy beszarsz.

Igen, persze, nyilván tudom, hogy nem így kell hordani, csak úgy felkaptam mutatóba a pólóra és a mackóalsóra, kövezzetek meg. Mazsom-san sokkal elegánsabb nálam.

Ja, amúgy ez a tízezredik posztom.

[dajkag]

Tokyo by night (2023.03.30.)

[dajkag]

Szóval a mai volt az utolsó napom Tokióban, hamarosan indulok éjszakai busszal Narába, az utolsó 3 napot pedig ismét Oszakában töltöm. Őszintén szólva már most rettenetesen fáj a szívem amiatt, hogy haza kell menni jövő szerdán, de majd ráérek emiatt sírni. Tokióról csak annyit, hogy egy hét bőven kevés volt ahhoz, hogy mindent lássak, sőt, ahhoz is, hogy egyáltalán megszokjam és megkedveljem. Az első két napban sokkal kevésbé volt szimpatikus Oszakához képest, köszönhetően a jóval nyugatiasabb, uniformizáltan nagyvárosias megjelenésének. A következő napokban azonban sokat sétáltam, főként a belvárosból Itabashi felé, és a szűk kis sikátorokban lézengve csak sikerült megszeretnem. Szóval kicsit sajnálom, hogy innen is lépnem kell, de ilyen az élet.

A mai napot egyébként a Suitengu szentélyben kezdtem, ami nekem kiesett volna a látókörömből, ellenben @nyariszalami posztja felhívta rá a figyelmem (köszönöm!), és mivel egyébként az Asakusa szentélybe készültem, így útba ejtettem. Ezt a szentélyt négy Kaminak szentelték (Amenominakanushi, Antoku, Kenrenmon-in, Nii No Ama), és ahogyan a kolléga is írta már, valóban a sikeres fogantatásért és a könnyű, biztonságos szülésért fohászkodnak itt az emberek. Goshuint sajnos csak papíron adnak, ellenben az nagyon menő!

Ezután átsétáltam az Asakusa szentélybe. Már maga a séta is nagyon hangulatos volt, végig a Sumida folyó mentén, amiben rengeteg ilyen kis apró hal mellett irgalmatlan sok medúza is úszkál.

Az Asakusa szentély felé vezető úton hatalmas a tömeg, de ez főként a Senso-Ji templom miatt van, ami valóban lenyűgöző látvány. A szentély sokkal kisebb és egyszerűbb, ellenben az egyik legismertebb tokiói sintó szentély, aminek a II. világháborút is sikerült túlélnie. Sok a turista, de alapvetően tök normális volt mindenki.

Végül pedig nyilván én sem hagyhattam ki a híres macskát Sindzsukuban, ami hihetetlenül menő, egy igazi Kaiju. De azért az utolsó képen is elég nagy arc a faszi, hogy csak így méteres nagyságban ki van pattintva egy üzlet fölé.

[dajkag]

Jó, hát ma alapvetően nem szentélyeket látogatni indultam, de nyilván minden utamba esőbe betértem és természetesen ma sem bántam ezt meg. Az első a Hikawa Jinja volt, ami Akaszakában, egy hatalmas irodaházak melletti kis dombos utcán található. Azt is mondhatnám, hogy egy gyönyörű, tradicionális oázis az egyébként nagyon modern és nyugatias Tokió közepén. Itt véglegesen megállapítottam azt, hogy ha a szépségnek és kedvességnek lenne egy ilyen összevont zsinórmértéke, akkor az egyértelműen a miko (巫女) lenne. Egy átlagosan szép és kedves személy mondjuk 0,03 巫女.

Ide egyébként már csak azért is érdemes volt betérni, mert amint megkaptam a goshuint, konkrétan rögtön utána kezdődött egy sintó menyegző, aminek a bevonulási ceremóniáját néhány másik látogatóval együtt valóságos bűvöletben néztük végig.

A Hikawa Jinja alatti utcában van egy másik kis eldugott szentély is, a Hisakuni Jinja, amiről sajnos semmit nem tudok. A szentély területe egy kis park és játszótér is egyben. Itt nincs iroda, viszont egy nagyon menő "mikoval" találkoztam, aki annyira el volt foglalva azzal, hogy galambokra vadásszon, hogy közben még meg is tudtam simogatni :'D

Hazafelé sétálva pedig szintén teljesen véletlenül került az utamba a Mitake Jinja. Itt egy kicsit már félve csengettem be az irodába a goshuinért a hivatalos záróra után, az idős papnő azonban nagyon kedves volt. Szóval ide is megérte benézni, arról nem is beszélve, hogy mennyivel másabb, meghittebb és misztikusabb egy szentély hangulata sötétedés után.

A szentély területén található bagolyszobrok egyébként Ikebukuro bagylyai, és egy tradicionális bagolyformájú játékra, a susuki-mimizukura utalnak. Ikebukuro baglyainak legendája egy buddhista történet, mely szerint egy szegény kislány minden este meglátogatta a Kishimojin templomot annak érdekében, hogy beteg édesanyja gyógyulásáért imádkozzon. Az egyik ilyen alkalommal megjelent előtte Kishimojin istennő, akinek a sugallatára a lány elkezdett susuki-mimizuku figurákat készíteni és árulni, az így szerzett pénzből pedig hamarosan meg tudta vásárolni az anyja gyógyulásához szükséges, drága gyógyszereket. Ez a történet a helyi folklór alapvető részévé vált Ikebukuroban, olyannyira, hogy a városrész területén több helyen is találhatók bagolyábrázolások, például a vasútállomáson vagy épp ebben a szentélyben is.

[dajkag]

A tegnapi napot Jimbochoban kezdtem, Tokió antikvárius negyedében, ami tele van iszonyatosan menő antikváriumokkal. Itt nyilván az első boltban sikerült elköltenem az erre a célra szánt büdzsém kétszeresét, szóval utána úgy másfél órán keresztül izzadtam az újabb és újabb kirakatok előtt, mint elvonón lévő narkós a meth laborban. Mindenesetre vásároltam baromi olcsón mangát az 1900-as évek első feléből, vettem egy Ito Junji füzetet, meg (nem vagyok rá büszke, de) két cicis mangát is, utóbbiakat nyilván csak azért, mert 50 yenért darabját bűn lett volna hagyni csak úgy parlagon heverni ¯_(ツ)_/¯

Ezután átsétáltam a császári palota közelében található Yasukuni Jinjához, amit 1869-ben alapították Meidzsi császár rendeletére. A szentély az 1853 óta kül- és belharcokban, háborúkban elsettek számára állít emléket. Itt olyan monumentális torii fogadott, hogy már attól lehidaltam. Nagyon szépen rendben tartott, letisztult szentély, rengeteg látogatóval (itt amúgy egészen meglepően minden turista tök normálisan viselkedett, mindenkit megdicsérek, nemzetiségtől függetlenül!). A goshuinért így nem meglepő, hogy sorba kellett állni, bent az irodában pedig több miko és pap is folyamatosan pecsételi és írja a könyveket.

Ezután átsétáltam Harajukuba, ami nagyon menő hely, szerintem itt éreztem először azt, hogy a tetoválásaim és a szakállam miatt nem lógok ki túlságosan az emberek közül.

Természetesen van itt egy szentély is, a Togo Jinja, amit a második világháború utolsó éveiben Heihachiro Togo admirális tiszteletére alapítottak. Az egy utcával odébb zajló élethez képest itt nagyon nyugodt a környezet, rajtam kívül alig volt látogató. A szentély épületét épp renoválják, így a látvány nem tökéletes, ettől függetlenül ha egy kis nyugalomra vágyik az ember Harajuku pörgése után, mindenképp érdemes ide ellátogatni.

Hazafelé pedig úgy döntöttem, hogy sétálok, ami nagyjából két óra gyaloglást jelentett vasútvonalak mellett, bevásárlóutcákon és ki sikátorokon át (mert egyébként Itabashiban van a szállásom). A Google térkép többször átbaszott, de igazából ez annyira nem is volt baj. Több mint 40.000 lépést toltam le a nap végére, zuhany után egy darab faként estem be az ágyba.

[dajkag]

A Meiji Jingu Meiji császár és hitvese, Shoken császárné számára emelt szentély. Sok másik szentélyhez hasonlóan a II. világháborúban teljesen elpusztult, ezután építették újjá. Gyönyörű környezetben található, a Harajuku állomás mellett, gyakorlatilag a Yoyogi Park közepén. Miután meglátogattam, nagyjából egy órát csak feküdtem a fűben a napon és jól éreztem magam.

A Shibuya környékén található Konno-Hachimangu szentélyben Ojin császár, azaz Hachiman, a háború és az íjászat Kamija lakik 1092 óta. Nagyon kellemes, nyugodt hangulatú hely, itt is jó volt egy kicsit üldögélni és a hulló cseresznyevirágokat nézni. Sőt, egy nagyon menő kis múzeumrész is van. Ráadásul a miko nagyon aranyos. Azt hitte szegény, hogy tudok japánul, mert hát japánul köszöntem és kértem a goshuint, szóval egy csomó dolgot elmondott nekem, én meg kedvesen bólogattam és mindenre mondtam neki, hogy "hai!", meg hogy "domo arigato". persze nyilván semmit sem értettem, de úgy belelendült, hogy a felénél már nem akartam neki mondani, hogy ne haragudjon, de igazából csak jól álcázom magam és nem igazán értem. De mindent összevetve jót beszélgettünk és mindketten örültünk, aztán adott menő prospektusokat is.

Végül pedig egy kis random Tokió, habár sokat nem tudtam ma sajnos fotózni, mert a telefonom és a powerbankom is merülőben volt, Google térkép nélkül pedig konkrétan képtelen lettem volna visszajutni a szállásra :'D