Én és a Balaton. Ti és én. Mi és a Balaton.
Ahogy egy kedves barátom mondta: “Van nekünk is Bora Boránk.” :)
Honnan hová
Pár hete értem haza egy elég távoli ázsiai kultúrából. Minden receptorommal igyekszem azt élvezni, amiben vagyok, mégis volt honvágyam. S hogy mégis miért nem jöttem haza egy évig? Mert ez nem feltétlen azt jelenti, hogy el akarsz menni onnan, ahol éppen élsz. Inkább a sok pici, apró emlék, íz, illat, szag, mosoly, könny, koncert, ölelés hiányzik. Vagy éppen a mi kis tengerünk.
Egy felmelegített szerelem
Kapcsolatunk 7 éves korom körül kezdődött, Balatonfüreden. Máig emlékszem, milyen zene szólt az étteremben, vagy hogy mennyire örültem az első nádpecával kifogott kishalamnak. Amit aztán bátyámmal eladtunk csaliként a nagy pecásoknak! A hogyan csináljunk üzletet kis zsebpénzünk befektetéséből mesterei voltunk!
Az újabb randevúnkig aztán évek teltek el. Az első stégen töltött naplementés borozáskor elrabolta az én szívem is Ő, végérvényesen.
Már megint a Balaton?
Külhonból hazatérve ez a mondat többé biztosan nem hagyja el a szád!:) Minden felértékelődik, megszépül.Rácsodálkozol: mennyi szín, virág, gyümölcs! És imádod az egészet lángosostul, hekkestől, műnyag vizibiciklistől együtt.
Gyere és tegyünk együtt újra nyüzsgő és flörtöktől hemzsegő, elmélázós borozgatós, hasunkig hasító nevetéstől harsogó, bringán tekerve izzadságban fürdő és sátorban vízmorajlást hallgató kalandokat! Merüljünk bele, és csak adjuk át magunkat az érzésnek. Send your love to the guidelines.
/Képekért köszönet: Tris, BB Photography, Balázs/