hazaérkezés & búcsú
Hétfőn délelőtt 11 órakor röpke 30 óra repkedés (Sydney-Szingapúr-Helsinki-Budapest) után Ferihegyen landoltam (bocsika, hogy csak most írok, de már nagyon átszellemültem az itthoni lusta módba, ergo: alvás, evés, sorozatnézés és ezek kombinációja) :D
Szóval eltelt a 3 hónap.. itthon vagyok, kicsit fura de ami azt illeti, olyan mintha el sem mentem volna és csak álmodtam volna az egészet. Mondjuk tudtam, hogy gyorsan el fog telni, na de ennyire?!?!
Tulajdonképpen nem is tudok már mit írni vagy néhány mondatban összefoglalni, fantasztikus volt és felejthetetlen kaland, az biztos. :)
Mindenesetre köszönöm mindenkinek, aki olvasta a blogot, követte a történéseket és érdeklődött :) :) Nem is gondoltam volna, hogy ennyien fogjátok.. köszönöm a sok pozitív visszajelzést meg mindent, de most visszavonulok :)
Még egy szösszenet búcsúzóul;
Mostanában kicsit azt vettem észre, hogy akárhova utazok (legyen szó Sydney-Canberra vonalról, vagy Szingapúr-Helsinkiről) mindig megszívom és valaki gondoskodik róla, hogy hosszabbnak tűnjön, mint ami.. Szóval Szingapúrban beverekedtem szépen magamat a helyemre a repülőn, leülök, már éppen rákészültem a maratoni filmnézésre, amikoris egy párbeszédet kezdeményezett a mellettem ülő pasi: - szia, hogy vagy? hova mész? stb.. - jól, kösz, Budapestre (a Budapestet nagyon magyarul mondtam - ez lett a vesztem) - áá, szóval ott is élsz egyébként? - aha - akkor feltételezem, hogy beszélsz magyarul is?! - aha - akkor mi lenne, ha ezt a párbeszédet magyarul folytatnánk tovább?!
Na ekkor még tök izgi volt, hogy a világ másik felén a repülőn a mellettem ülő ember magyar.
/aztán folyt. köv. ezt már magyarul/
- igazából ha a Budapestet nem S-el mondod, hanem SZ-el, akkor nem jövök rá hogy magyar vagy, de annyira magyarul mondtad, hogy le sem tagadhatnád... én '91 óta Brisbaneban élek... aztán elváltam... 4 kutyám van és imádják a vizet ... aztán a szomszéd néni eltörte a kaját... fú nemtudom, te hogy tudsz Magyarországon élni... autószerelő vagyok... de komolyan, ez az Orbán... aztán 97-ben a nagynénim szomszédjának a kuytája hallotta.... és képzeld el, 3 fürdőszobánk van... aztán 2000-ben újranősültem... és komolyan, ez a helyzet, ami Magyarországon van, tudom ám mi van ott mert félévente hazamegyek... a lányom építésznek tanult, de aztán kijött Ausztráliába és most az ALDI-ban dolgozik...
ÉS EZ MENT 10 ÓRÁN KERESZTÜL, SZÜNET, MEGÁLLÁS VAGY EGYÁLTALÁN LEVEGŐVÉTEL NÉLKÜL!!
Aki ismer, tudja milyen érdektelen képpel és balta arccal tudok magam elé bámulni és nem reagálni, ha valami nem érdekel.. na most még ez is hatástalan volt, csak nem hagyta abba.
Azért végülis összességében egész gyorsan eltelt az a 30 óra repkedés, még azzal együtt is hogy néha a halálomat kívántam..
Köszönöm még egyszer mindenkinek, én most elbúcsúzom! :)
















