365 kicsi kavics

Napi vers, kortárs, klasszikus komoly, komikus

[morningpoetry]

Kristiina Ehin: Tizenöt éve

Tizenöt éve próbálom kiismerni a férfinemet az állatvilág legérdekesebb faját És most te is elmélyülten beszélgetsz egy csokoládébarna lánnyal aki karikát visel a köldökében Miután meditáltam kitakarítottam és elkészítettem a reggelit viszonylag nyugodt vagyok és tiszta a fejem Homokszínű hajam kibontva és egy gyékényen ülve a parti homokig ér Behunyom a szemem hogy ne lássam hogyan csillog a köldökkarika a szikrázó napsütésben hogy ne lássam felém fordított hátad Betapasztom a fülem hogy ne kelljen meghallanom a két véletlenül egymásba kapaszkodó nevetést

A homokon kettőnk közt hirtelen átfut féltékenységem fekete özvegye

Jávorszky Béla

[365kicsikavics]

Lukács Sándor - A képzelet fogsága

Fogságban képzeleted. Ahogy szűkül a látószög, egyre kisebb a madárrajok íve, s az elérhető csúcsok is zúzmarás homályba vesznek. Megszoktad a képzeleted szabadságát, hogy olykor jövőd is belátható. De egyre gyakrabban kísért ragadozók méregzöld tekintete, melyek bátorítják amúgy is létező kishitűséged. Pedig lehet, a rezzenő bokrok mögött csak szél bújócskázik, és barlangfalú éjszakáid cseppkövei is olvadni kezdenek majd nyugtalan álmaidban -

[365kicsikavics]

Simon András - Töredék

Aki Istent szereti benned, úgy őriz meg, hogy elenged; aki csak önmagát szereti benned, úgy veszít el, hogy görcsösen ragaszkodik hozzád.

[365kicsikavics]

Kollár Árpád - Erdős vers

te nyugtass meg, erdő, ha nem tudok aludni, takarj be levéllel, homokkal, szeméttel, küldj rám vad suhogást, puha avarszagot, tűlevelek alól küldj egy marék gombát, karmold föl bőrömet kék szederindával, karmold föl arcomat csipkebogyóvérrel,

te nyugtass meg, erdő, ha lázam van és fázom, benned is erdő van, abban még egy erdő, ahol a vad kutyák nem látják az őzet, abban az erdőben ott lapulok én is, zümmögj bennem, erdő, súgd meg a fák nevét, holnap fölgyújtanak, ma még zöld a szíved.

[365kicsikavics]

Kosztolányi Dezső - Én nagyon sokakat szerettem

Én nagyon sokakat szerettem, én vágytam arra, vágytam erre, de aki úgy szeretett engem, anyám az életet szerette.

Ő úgy szerette, hogy megállott, az úton elmaradt, lekésett, ő úgy hajolt, hogy összeroskadt s a porban azt mondotta: élet.

Az életet bámulta folyton, mint egy menyasszony, mindig-ifjan, apám szemében kezdte nézni és nézte aztán arcainkban.

Csak a szivét hallgatta halkan mély-kék szemekkel, megbűvölten, csak a tűnő időt figyelte s arcát nem látta a tükörben.

Ő járt, tudott és látva-látott fájó ideggel szótlan álmot, megszentelt engemet a lelke, az ő lelkétől vagyok áldott.

Neki nem volt korán könnyezni, s könnyezni nem volt soha késő, ha ment az erdőn, ment az úton ketten mentek: az élet és ő.

Sírt és dalolt bús mátkaságán, bölcsők között sírokra görnyedt, a képeskönyve volt az élet, nem vitt magával soha könyvet.

A fiait csókolta némán, halottjait némán temette, én nagyon sokakat szerettem, de ő az életet szerette.

[365kicsikavics]

Kassák Lajos - Veled vagyok

Előtted megyek te én előttem a koranap aranylánca csilingel kezemen.

Hová mégy – kérdezem feleled – nem tudom.

Siettetném lépteim de te jobban sietsz.

Előtted én te én előttem.

Egy kapu előtt mégis megállunk.

Megcsókollak

te nekem adsz csókot

aztán elindulsz szótlanul

és magaddal viszed életem.

[365kicsikavics]

Fésűs Éva - A lényeg

A szépben az a legszebb, ami leírhatatlan, a vallomásban az, ami kimondhatatlan, csókban a búcsúzás vagy nyíló szerelem, egyetlen csillagban a végtelen. Levélhullásban erdők bánata, bújócskás völgy ölében a haza, vetésben remény, moccanás a magban, kottasorokban rabul ejtett dallam, két összekulcsolt kézben az ima, remekművekben a harmónia, részekben álma az egésznek, és mindenben a lényeg, a rejtőzködő, ami sosem látszik, de a lélekhez szelídült anyagban tündöklőn ott sugárzik.

[365kicsikavics]

Weöres Sándor - Ha kérdik, ki vagy, ezt mondd:

Egynemű vagyok a széllel,... folyó sodrával, esőcsepp hullásával, madár röptével, fapadlón járó facipős ember lába zajával. Levegő-e a szél? Víz-e a folyás és a csöppenés? A röpülés madár-e és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása? Megszűnik a szél, a levegő nem szűnik meg, de szél nélkül halott. Elhullt a madár, a teste új mezbe öltözött, száz új alakba szétivódott de a röpte nem maradt meg és el se veszett. Többet nem is tudok magamról és mire tudnék, már több leszek annál, hogysem tudhatnék bármit is. Még nem vagyok egész és mire az lehetnék, már több leszek annál, hogysem magamban lehessek egész. Még nem is élek, nem is fogok élni: életnél teljesebb leszek a holtom után.

Ezt mondd, ha kérdezik, ki vagy.

[365kicsikavics]

Pilinszky János - Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek; lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanúl és jelzés nélkül.

Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem.

[365kicsikavics]

Kányádi Sándor - Csók a lépcsőházban

Összerebbentünk ijedten: „Jaj, ne, ne, meglátnak”. S látod, most eldicsekedem az egész világnak.

[365kicsikavics]

Szabó T. Anna - A férfi akkor férfi

A férfi akkor férfi, hogyha lelkes, ha táncra kész, de rögtön nem rohan - előbb pár lépést a nőtől is elles, mert hasznát veszi egyszer biztosan.

A férfi akkor férfi, hogyha bírja az ugratást – de nem ugráltatod, mert az életét saját maga írja, és nem úgy fütyül, ahogy akarod.

Az okos érvre mindig kész a férfi, és hoztok együtt új törvényeket, mert amit mondasz, nemcsak hallja: érti, és engedhetsz is, hisz ő is neked.

A férfi mindig tisztán látja célját, de nem gátolja a te célodat, a vak és önző törtetésen túllát - egymásnak dőltök: ő is támogat.

A férfi akkor férfi, ha nem gyáva szívvel érteni másokat s magát, ha magán át a te arcod is látja, mert te is látod őt magadon át.

A férfi képes hallgatni a csendet, és hordozni a legbelső magányt, és meglátni a profánt és a szentet a tiszta s torz tükörben egyaránt.

A férfi…? Ez csak szó. Csak puszta ketrec. A férfi: ember. Más törvénye nincs. Akkor kimondom, itt nincs már több kecmec, hogy nem a pénisz teszi. A gerinc.

[365kicsikavics]

Karinthy Frigyes - Álom

Álmomban csónakon futottam És kihajoltam Tizenhat éves voltam És csónakom fehér vízen szaladt láttam egy várost a víz alatt. És láttam erdőt a levegőben És láttam kísértetet lepedőben. S távol a kék és tiszta eget És csillagokat és fellegeket.

És kinyujtottam a körmöm Ezer méter hosszúra És karmoltam a felhőt, úgy-e fura? De én látni akartam És egy csillagot lekapartam. De mögötte az ég kiszakadt és szétfolyt S belőle genny és aludt vér folyt. S acsarkodva téptem az eget És éreztem folyni vért, ragadót és meleget.

Ordítva felébredtem Hát a mellemet martam, Kiszakítottam, felkapartam És folyt a vér -

Több, mint amennyit álom, Több, mint amennyit élet, Több, mint amennyit egy kis dal megér.

[365kicsikavics]

Reményik Sándor - Írjad poéta!

Írjad poéta! Ha csügged a lelked, Nehezül a szárnyad, Ha rajtad a kétely Zsibbasztón elárad: Írjad csakazértis! Ne kérdezd; mi célból? Ne kérdezd: mi végre? Nem tudod te, hol vár, Épen terád hol vár, Egy lélek ínsége. Egy lélek éhsége, Egy szív szomjúsága: Megenyhül a lelked Egy rebbenésére, Egy színes szavára. Írjad poéta, Írjad csakazértis! Nem tudod te, mit tesz A szavad hatalma, Hova mindenüvé

Vagyon bejáratja, Ismeretlen ajtók Nyílanak meg néki, Hova nem is szántad, Oda fog betérni. Nő a jelentése, Mint a folyam, árad, Távol szerelmeket Himbál, hajókáztat, Ismeretlen partok Intenek feléje, Szélvészként belekap Vitorlák vásznába Lobogók selymébe. Szertezúg, szétárad Világ minden táján, Míg te nem is sejted Magányod szomorú, Szép Szent-Ilonáján. Írjad poéta, Írjad csakazértis!

[365kicsikavics]

Boda Magdolna - Csönded vagyok

Dalod és táncod lennék… reggeli zöld-arany kisszoknyában elsuhanó lendület téged üdvözlő tánc mezítelen karral és szívvel ágyadba virágot hajító s lennék én déli polkád vörösen lobogó mosoly mögül felcsillanó csókod is lennék és este lennék neked a szikrázó sejtelem pergő forgó vágy örvény ami földob leránt aranypénzes sárga ruhám fekete tüll lobogó selyem bokámon holdfény ezüstpénz csípőmön kezed szoknyám ráncából szerelem hull eléd öledbe köréd szerteszét lennék dalod és táncod vagy csak síró hegedűmuzsikád.

De csak csönd vagyok és a csöndedben telis-teli kétség.

[365kicsikavics]

Finy Petra - megkérdezted, miért szippantok bőrödbe

bemutatkozás helyett mondjuk szerintem a másikat megszagolni kéne inkább, mert a bennünk pislogó vadállatnak bizony remek szimata van.

[365kicsikavics]

Petri György - Reggeli kávézás

Szeretem az őszi hideg szobákat, ülni kora reggel összehúzott köntösben a kitárt ablaknál, vagy a tetőn, párolog a völgy meg a csésze kávé - ez hűl, amaz melegszik. Sokasodik a piros meg a sárga, fogyatkozik a zöld, pereg a sárba a sok levél – halomban a nyár devalvált pénze: oly sok! oly semmitérő! Lassúdan kékbe vált az ég hamvasszürkéje, enyészőben az enyhe borzongás. Közelednek a nappal-dagály türelmes, óriás tolóhullámai. Kezdhetek folytatódni. Megadom magam egy személytelen felszólító módnak.

[fiatalkoriszennyezodesek]

Sohonyai Attila - Ami Neked

Akár minden bókod – de inkább értő csended. Akár dicsérő szavad – de inkább biztos ölelésed. Akár a vihartapsod – de inkább halk becsülésed.… Akár egyetlen csókod – de inkább mindened; akár ami nekem vagy – de inkább, ami én neked.