Nem bosszút akarok.
Csak azt,
hogy egyszer pontosan ugyanúgy fájjon neked,
ahogy nekem fájt, amikor mosolyogva hazudtál.
🪼
Cosimo Galluzzi
No title available
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ

ellievsbear
macklin celebrini has autism
hello vonnie
todays bird
Mike Driver
No title available

shark vs the universe

Love Begins
occasionally subtle

if i look back, i am lost
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH

No title available

pixel skylines
I'd rather be in outer space 🛸
RMH

oozey mess
seen from United Arab Emirates

seen from United States

seen from Ireland

seen from Singapore
seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from United States

seen from Türkiye
seen from France
seen from Jordan

seen from Canada
seen from Ecuador
seen from Uruguay
seen from Chile

seen from Italy

seen from France
seen from Bangladesh
seen from France

seen from Ukraine
@abit-weirdoo
Nem bosszút akarok.
Csak azt,
hogy egyszer pontosan ugyanúgy fájjon neked,
ahogy nekem fájt, amikor mosolyogva hazudtál.
Valaki egyszer megkérdezi majd tőled:
"Mi történt köztetek?"
És remélem, legalább egyszer őszinte leszel.
A legnagyobb hazugság nem az volt, amikor azt mondtad, hogy szeretsz.
Hanem az, amikor hagytad, hogy elhiggyem.
Milyen különös...
Te lettél az oka annak a fájdalomnak,
amit mindig megígérted, hogy megvédesz tőle.
Talán egyszer rájössz majd...
nem azért vesztettél el, mert elfáradtam.
Hanem mert túl sokáig egyedül szerettem kettőnk helyett.
Furcsa...
Hogy annak hiányzol, aki sosem volt elég neked.
És hiányzik az, aki számára te voltál minden.
Néha azon gondolkodom...
Vajon emlékszel még arra, hogy milyen ember voltam, mielőtt megtanítottál félni a szeretettől?
Nem tökéletes embert kerestem.
Csak olyat, aki nem játszik a szívemmel, miközben azt mondja, hogy szeret.
Az ember nem egyik napról a másikra fárad el.
Hanem ezernyi megbocsátás után.
Ezernyi csalódás után.
És egy nap...
csak csendben elfogy.
Remélem egyszer megállsz egy pillanatra...
és eszedbe jut, hogy volt valaki, aki a világot is odaadta volna érted.
Te pedig elvesztetted.
Miközben mindenki könnyen feladta volna...
én maradtam.
Harcoltam.
Hittem benned.
Csak azt nem vettem észre, hogy egyedül vívom ezt a csatát.
A legszomorúbb nem az, hogy összetörted a szívemet.
Hanem az, hogy tudtad, mennyire szeretlek...
és mégis megtetted.
Vajon egyszer rájössz majd, hogy nem azért maradtam, mert nem tudtam elmenni... hanem mert minden egyes nap téged választottalak.
És te ezt természetesnek vetted.
Néha azon kapom magam,
hogy azt figyelem...
vajon te is felébredsz éjszaka ugyanazzal az emlékkel?
Vagy ez már csak az én álmomat kísérti?
Néha csak nézlek.
És arra gondolok...
Vajon te is emlékszel arra, mit tettél?
Vagy csak én cipelem kettőnk helyett is ennek a súlyát?
Azt mondják, az idő begyógyítja a sebeket.
De mi van akkor,
ha nem a seb fáj?
Hanem az,
hogy már nem tudom, melyik emlékem volt igaz,
és melyik csak egy hazugság,
amit én szerelemnek hittem.
Azt mondják, a bizalom visszaépíthető.
De senki sem beszél arról,
hogy a fejedben mi történik.
Hogy minden késői válasz.
Minden rezgő telefon.
Minden furcsa mosoly.
Azonnal ugyanoda visz vissza.
Nem azért, mert nem akarok bízni.
Hanem mert egyszer már hittem neked...
és akkor vesztettem el önmagam.