Akarsz-e az ördöggel játszani,
s ezáltal velem lenni e bús
testednek, hol fáj, s hogy
lelkednek mi mennyire éget?!
cselédje, abba a házba, hol
a szavadnak először se hossza,
se ereje? S ezekkel együtt
a dalba foglalt bántás, mitől
jár, nélküled kel, s néha
a ragaszkodásomtól hozzád
egy világot utál? Akarnád-e
itt maradt emléket, zajt,
hangot, lepedőt, szégyent,
s lenni boldog, mert nekem
csak te létezel, ezzel a bántással
s ezzel a félkész élettel, mit
nem érthetnek, csak az igazán
bolondok?! Megrövidítenéd-e
arcom félmosolyáért koromat,
a szabadság tollakat, hiúságom délceg
magasságait alázatosan csókolnád-e
te, ha csak belül adnám érte
alázatomat? S megtagadnád-e
magadtól első sorban, mindabban
a halandó mivoltban, hogy bevalld
nekem s a világnak; a szerelem
csak akkor megérdemelt szerelem,
ha érte nyakig jársz a sárban.