Akarsz-e az ördöggel jåtszani,
s ezĂĄltal velem lenni e bĂșs
testednek, hol fĂĄj, s hogy
lelkednek mi mennyire éget?!
cselédje, abba a håzba, hol
a szavadnak elĆször se hossza,
se ereje? S ezekkel egyĂŒtt
hallgatag tƱrés éjféli
ĂŒvöltözĂ©seim erkĂ©lyĂ©n,
a dalba foglalt bĂĄntĂĄs, mitĆl
gĆzekĂ©m oly naprĂłl napra
jĂĄr, nĂ©lkĂŒled kel, s nĂ©ha
a ragaszkodĂĄsomtĂłl hozzĂĄd
egy vilĂĄgot utĂĄl? AkarnĂĄd-e
felsöpörni mindenkitĆl
itt maradt emléket, zajt,
hangot, lepedĆt, szĂ©gyent,
s lenni boldog, mert nekem
csak te létezel, ezzel a båntåssal
s ezzel a félkész élettel, mit
nem érthetnek, csak az igazån
bolondok?! MegrövidĂtenĂ©d-e
arcom félmosolyåért koromat,
a szabadsĂĄg tollakat, hiĂșsĂĄgom dĂ©lceg
magassĂĄgait alĂĄzatosan csĂłkolnĂĄd-e
te, ha csak belĂŒl adnĂĄm Ă©rte
alĂĄzatomat? S megtagadnĂĄd-e
magadtĂłl elsĆ sorban, mindabban
a halandĂł mivoltban, hogy bevalld
nekem s a vilĂĄgnak; a szerelem
csak akkor megérdemelt szerelem,
ha érte nyakig jårsz a sårban.